Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

262 • . • 257. szám. A 8. §-hoz. Azokat a mellőzési és. kizárási okokat, amelyeknek fennállása esetén a hivatásos bíró valamely ügy elintézésében nem vehet részt, természetszerűen az- ülnökre is ki kellett terjeszteni. Ki kell azonban zárni az ítélkezésből azt az ülnököt is, akire nézve utóbb derül ki vagy áll elő olyan ok, amely miatt az ülnöki tisztségre alkalmas személyek jegyzékébe nem lett volna felvehet©. A 9. §-hoz. A javaslat III. fejezete az ügyek hatásköri megosztását szabályozza. Fennálló jogunk értelmében a járásbíróság hatáskörébe csupán vétségek és kihágások tartoznak, minthogy azonban a javaslat értelmében a járásbíróság a jövőben nem mint egyes-, hanem mint társasbíróság ítélkezik, nagyobb ügyeket is lehet a járásbíróság hatáskörébe utalni. Éppen ezért a 9. § (3) bekezdése mindazokat a bűntetteket és vétségeket, amelyeket a megelőző bekezdések nem utalnak a törvényszéki büntetőtanács elé, járásbírósági hatáskörbe tartozónak nyilvánítja ; úgyszintén a jelenleg járásbírósági hatáskörbe tartozó kihágások elintézését is a járásbírósági büntető tanácsra bízza. Ami az utóbbiakat illeti, a járásbírósági hatáskörbe tartozó kihágások túlnyomórésze a közeljövőben nyilván rendőri büntetőbíráskodásra utaltatik. A kihágások túlnyomó többsége ugyanis tárgyi és alanyi szempontból annyira jelentéktelen, hogy nem tesz szükségessé társasbírósági elintézést. Mindaddig azonban, amíg ez meg nem történik, az ezidőszerrnt járásbírósági hatáskörbe tartozó kihágások továbbra is a járásbíróság hatáskörében maradnak, de tanácsi elintézést nyernek. Szerkesztési okokból a javaslat 9. §-a csak azokat a bűntetteket és vétségeket sorolja fel, amelyeket a törvényszéki büntetőtanács elé kíván utalni. A szabályozás alapgondolata az, hogy elsősorban a súlyosabb büntetés alá eső cselekmények tartozzanak a törvényszéki büntetőtanács hatáskörébe, vagyis azok a cselekmények, amelyekre a törvény halált, fegyházat vagy ötévi börtönnél súlyosabb büntetést rendel. Vannak azonban olyan bűncselekmények is, amelyek enyhébb büntetéssel járnak ugyan, de amelyeknek bizonyos politikai jelentősége lehet vagy megítélésük és elbírálásuk akar ténybeli, akár jogi szempontból nehezebb. Ezeket a cselekményeket tehát szintén a törvényszéki büntetőtanács hatáskörébe kellett utalnf. Végül figyelembe jött a szabályozásnál az a körülmény is, hogy azonos természetű és csak súly szempontjából különböző bűncselekmények — a lehetőséghez képest — ne választassanak el egymástól hatásköri szempontból. Ez a magyarázata annak, hogy a 9. § (1) bek. b) pontj a az ott tűzetésen felsorolt bűncselekményeket — a törvényben megalapított büntetésre tekintet nélkül — a törvényszéki nagytanács elintézésére bízza. Ezek a cselekmények bűntettek vagy vétségek, de a 12. pont alá tartozó esetben kihágások is lehetnek. A sajtó útján elkövetett kihágások ugyanis (tehát nem a sajtó felhasználásával elkövetett vagy sajtórendészeti kihágások) ezidőszerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak és ezen az állapoton nem is kell változtatni, mert a felmerülő kihágások elenyésző csekély számúak és enyheségük ellenére is bizonyos közéleti jelentőséggel bírnak. A 9. § (2) bekezdése fenntartja ezidőszerint hatályban levő eljárási jogunknak azokat a szabályait, amelyek a politikai szempontból jelentősebb ügyek elbírálását az ítélőtáblák székhelyén működő törvényszékek, a valutáris jellegű bűncselekményekét pedig a budapesti büntetőtörvényszék illetékessége alá sorolják. A 10. §-hoz. Mindaddig, amíg a vizsgálat intézménye létezik, illetőleg amíg a nyomozás során teljesítendő egyes cselekmények bírói hatáskörébe tartoznak, az idevágó bírói hatáskört továbbra is érintetlenül kell hagyni, vagyis ezeknek a cselekményeknek az elvégzésébe a nemjogászi képesítésű elemet nem lehet bevonni. Itt ugyanis nem érdemi ítélkezésről., hanem bírósági gyakorlatot és jogszabály-