Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.

1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről

257. szám. 263 ismeretet feltételező tennivalókról van szó. Ilyen értelemben rendelkezik a 10. § (i) bekezdése. Másként áll azonban a rögtonbíráskodás kérdése. Nincs ok arra, hogy a rögtönbíráskodás gyakorlásában a nép kiküldöttei ne vegyenek részt és ez ellenkeznék a javaslat alapelveivel is, amelyek szerint a nép kiküldötteinek a büntetőbíráskodás egész területén és annak minden fokán közre kell működniök. Ezidőszerint hatályos eljárási szabályaink szerint a rögtönítélő bíróság öt tagból áll. Minthogy ugyanannyi tagot számlál a javaslat 3. §-a szerint szervezett törvényszéki büntetőtanács, a 10. § (2) bekezdésé a rögtönbíráskodást a törvényszéknek az elnök által kijelölt büntetőtanácsa elé utalja. Ugyancsak megszűnik a 10. § (3) bekezdése értelmében a külön uzsorabíróság is, mert ennek hatáskörében — az ügy súlyához képest — a törvényszéki, illetőleg a járásbírósági büntetőtanács fog eljárni. A 11. §-hoz. Amint arra az általános, indokolásban már reámutattam, a javaslat szervezeti és perorvoslati rendelkezései a bűnvádi perrendtartás számos egyéb eljárási rendelkezésére is kihatnak és azok módosítását teszik szükségessé. Ezek végrehajtására szolgál a javaslat III. fejezete, amely három részre tagozódik. Mindenekelőtt módosítja a népi elem részvételéből eredő szükséghez képest a hatásköri és illetékességi összeütközésre, a kizárásra és a mellőzésre vonatkozó törvényes rendelkezéseket, majd a törvényszéki büntetőtanács, végül pedig a járásbírósági büntetőtanács előtti eljárást szabályozza. A szabályozás azonban — az általános indokolásban már mondottaknál fogva — nem kimerítő, hanem a Bp. mellőzhetetlen módosításaira szorítkozik. E módosítások egyrészét az teszi szükségessé, hogy a javaslat 1. §-a értelmében csak a tárgyalást kell mind a törvényszéken, mind a járásbíróságon a laikusok részvételével alakult tanács előtt megtartani. A tárgyaláson kívül teljesítendő

i bírói funkciókba a javaslat szabályként nem vonja be a laikus elemet, mert ezek nem tartoznak az ítélkezés érdeméhez. Ez a szabály azonban nem áll kivétel nélkül, ennélfogva külön kell felsorolni azokat a tárgyaláson kívül elintézencro ügyeket, amelyeket a javallat — nagyobb jelentőségükre tekintettel — az ülnökök közreműködésével kíván elintéztetni. Ide tartozik mindenekelőtt a hatásköri és illetékességi összeütközés, úgyszintén a bíróküldés tárgyában való döntés. A 12. §-hoz. Amidőn a Bp. 64. §-a a rokonságon és sógorságon alapuló kizárási okokat szabályozza, az idevágó rokonsági és sógorsági viszonyok megjelölésénél az akkori jogállapotot tartja szem előtt, amely szerint nő sem bíró, sem ügyész nem lehetett. Minthogy a nők egyenjogúsításáról szóló törvény értelmében ma már nők is elnyerhetik az említett tisztségeket, a javaslat 12. §-a a Bp. 64. §-át akként alakítja át, hogy az ott említett rokonsági és sógorsági viszonyok a női nemhez tartozó bírákkal és ügyészekkel kapcsolatban is alkalmazhatók legyenek. A 13. §-hoz. A Bp. 66. §-a értelmében a per felsőfokú elintézéséből ki van zárva az a bíró, aki az ügy alsóbb elintézésénél mint vizsgálóbíró vagy mint ítélőbíró közreműködött. Az az ülnök, aki az ügy alsóbbfokú elintézésénél mint ülnök működött közre, már a javaslat 8. §-a értelmében esik kizárás alá. Bár gyakorlatilag ritkán fordulhat elő, de elvben mégis számolni kell azzal a lehetőséggel, f hogy az alsóbbfokú elintézésnél ülnökként közreműködő személy az ügy folyamatbanléte alatt ítéíőbírói tisztséghez jut. Éppen ezért a 13. § a teljesség kedvéért akként rendelkezik, hogy az ügy felsőfokú elintézésében mint ítélőbíró sem működhetik közre az, aki az alsóbbfokú elintézésben ülnöki minőségben vett részt. A Iá. §-hoz. A Bp. 69. §-a azt határozza meg, hogy a bírák és jegyzőkönyvvezetők mellőzése tárgyában milyen bírói fórumok határoznak, Minthogy a mellő-