Országgyűlési irományok, 1947. IV. kötet • 220-264., II-V. sz.
1947-257 • Törvényjavaslat a népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbviteli egyszerűsítéséről
256 257. szám. nemmel válaszolniok. Ezek a kérdések tény- és jogkérdésekre, főkérdésekre, kisegítő főkérdésekre és mellékkérdésekre oszlottak. Egy-egy terjedelmesebb ügyben tehát az esküdteknek nagyobb számú, bonyolult kérdésekre kellett válaszolniok, ezáltal sokszor önmaguknak ellentmondó határozatok keletkeztek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a nép bevonásával működő büntető igazságszolgáltatás tekintélyét csökkentsék. Ezeknek a tévedéseknek az elkerülése végett az elnöknek jogi fejtegetést kellett tartania az esküdtek előtt ; ha a jogi fejtegetés erélyes és beható volt, akkor mintegy .előre meghatározta az esküdtszék határozatát, ha pedig általánosságban mozgott és nem volt eléggé részletes, nem nyújtott kellő biztosítékot az. esküdtek tévedésének megelőzésére. A Kúriának, mint kizárólag szakbírákból álló testületnek a magyar törvényhozás igen nagy szerepet adott az esküdtszék határozatának felülbírálására ós ezzel megfosztotta valódi mibenlététől az esküdtbíráskodás intézményét. A nép részvételével működő büntető igazságszolgáltatás másik megnyilatkozási módja az ú. n. ülnök-rendszer vagy másként Schöffen-bíráskodás. Ez lényegileg abban áll, hogy az igazságszolgáltatás ítélkezési funkciói nem oszlanak meg a szakképzett bírói és a jogi képzettséggel nem rendelkező népi elem között, hanem a nép kiküldöttei teljesjogú tagjai a bíróságnak és a hivatásos bírákkal együtt döntenek a büntető, ítélkezéssel kapcsolatos összes kérdésekben, tehát a bűnösség, a tett büntetőjogi minősítése és a büntetés kiszabása kérdésében egyaránt. Ez a rendszer természetesebb, mert nem választ el egymástól egymással összefüggő és egymásba illeszkedő tennivalókat ; könynyedebb, mert közvetlenebbé teszi a jogászi és a nemjogás^i bírósági tagok együttműködését ; végül a helyes ítélkezés több biztosítékát nyújtja, mert az ülnököknek nem nehezen áttekinthető kérdések sokszor bonyolult szövevényét kell megoldaniuk, hanem a bűnügy egész anyagát a maga természetes egységében ítélik meg. Ez a rendszer érvényesül nálunk a felszabadulás után életrehívott népbíráskodás terén, tehát a politikai jellegű ügyek elbírálásánál, úgyszintén az uzsorabírósági különtanács, az ú. n. munkásb^róság intézményének keretében, azaz a legfontosabb gazdasági bűncselekmények tekintetében. Nyilvánvaló tehát, hogy amidőn a jelen törvényjavaslat a nép kiküldötteit a büntető igazságszolgáltatás egész területén, tehát a politikai, a gazdasági és a közönséges bűncselekmények felett gyakorlandó bíráskodáshoz, valamint a büntetőbíráskodás minden fokán, vagyis mind első fokon, mind a fellebbezési ítélkezés terén igénybe kívánja venni, ezt nem az esküdtbíráskodás rendszere alapján, hanem az ülnök-rendszernek nálunk már bevált elvei szerint valósítja meg. 2, Fennálló bűnvádi eljárási jogunk legkevésbbé kielégítő része a perorvoslati eljárásra vonatkozó anyag. -Bűnvádi perrendtartásunk a kétfokú per orvoslat elvén épül fel, ami annyit jelent, hogy az elsőfokú ítélet ellen fellebbezésnek, a fellebbezés elintézése tárgyában hozott níásodfokú ítélet ellen pedig semmiségi panasznak van helye. Kivételektől eltekintve tehát egy-egy bűnügy elintézésével három bíróság is foglalkozik. Ez a rendszer indokolatlanul késlelteti a bűnügy jogerős befejezését és ezzel lényegesen csökkenti a büntető ítélkezés céljainak megvalósítását. Akár a tettes megjavítását, akár újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartását, akár a társadalom bűnözésre hajlamos többi tagjának a tisztesség útján való megtartását, akár mindhármat tekintjük a büntető ítélkezés céljának, akár a megelőzés, akár a megtorlás alapján állunk: kétségtelen, hogy a büntető igazságszolgáltatás csak akkor lehet célravezető, ha a büntetés kiszabása és végrehajtása lehetőleg nyomon követi a bűncselekményt. Ez pedig lehetetlenné válik, ha egy-egy ügy csak három bíróság határozatának meghozatala után válhatik jogerősen elintéz étté.
