Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.
1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról
86 177. szám. személy részéről gyakran tapasztalható cserbenhagyása. Ezen a tipikus eseten felül más vonatkozásban is előfordulhat az ilyen magatartás. Megesett, hogy orvos nem részesítette a szükséges kezelésben gondatlanságának áldozatát, illetőleg nem intézkedett megfelelő gyógyintézetbe szállítása iránt, hanem néhány megnyugtató szóval bocsátotta el betegét, aki ennek következtében súlyos rosszabbodást szenvedett, más esetben pedig életét vesztette. Az idevágó cselekmények bizonyos szűk körben, nevezetesen a közlekedés terén, ezidőszerint kihágásként büntethetők, holott kétségtelen, hogy jelentőségük messze meghaladja a kihágás súlyát. Erre való ügy elemmel a javaslat 22. §-ának (i) bekezdése bűntett miatt bünteti azt, aki az általa vétlenül vagy gondatlanul okozott sérülés vagy baleset áldozatát cserbenhagyja anélkül, hogy a körülményeknél fogva részéről nyújtható segítségben részesítené. Gondatlan a sérülés vagy baleset, ha a tettes azt a kellő figyelem mellett előreláthatta volna, ha pedig ez a lehetőség is hiányzott, a baleset (sérülés) vétlenül keletkezettnek tekintendő. Idevonja a javaslat azt az esetet is, amelyben nem maga az elkövető, hanem az általa kezelt, illetőleg alkalmazott gép, eszköz vagy szer avagy az illető közvetlen felügyelete alatt levő állat idézte elő a sérülést vagy balesetet. Nem terjed ki azonban a 22. § (i) bekezdésének alkalmazási köre a szándékosan okozott sérülés vagy baleset esetére. Az emberi természettel ellentétes magatartást várnánk el pl. a szándékos emberölés kísérletének vagy a szándékos testi sértésnek elkövetőjétől, ha azt kívánnók tőle, hogy támadásának áldozatát segítségben részesítse. Ez egyben kettős felelősségrevonást is jelentene, mert az illető szándéka éppen az eredmény létrehozására alkalmas cselekményre vonatkozott, ezen a címen felel szándékos emberölés kísérletéért, illetőleg szándékos testi sértés miatt ; nem lehet tehát az illetőt még külön is megbüntetni azért, mert szándékos cselekményének általa előrelátott eredményét utóbb nem igyekezett enyhíteni. Attól a személytől azonban, aki erkölcsileg színtelenebb módon, tehát gondatlanul vagy éppen vétlenül okozott sérülést, méltán el lehet várni, hogy áldozatát ne hagyja cserben. A 20. §-nál elmondottak értelmében a 22. § (i) bekezdése is súlyosabban minősíti az alája tartozó cselekményt, ha annak következtében a sértett meghalt. A 22. § (2) bekezdése az általános segérynyújtási kötelesség elvét iktatja büntetőjogunk rendszerébe, amennyiben büntetni rendeli azt, aki olyan baleset áldozatát, amely nem az ő cselekvési körében keletkezett, hagyja segítség nélkül. Minthogy itt kevésbbé nyomatékos etikai kötelesség megszegésével állunk szemben, mint az (1) bekezdés esetében, a büntetési tétel megfelelően enyhébb. A 23. §-hoz. Minthogy a 20—22. §-ok alá tartozó cselekmények az elkövető hivatásbeli megbízhatóságát is kétségessé teszik, a 23. § kimondja, hogy a felsorolt §-ok esetében a hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától való eltiltásnak is helye van. Gondatlanságból elkövetett emberölés és testi sértés büntetése. A 24. §-hoz. Amint arra a 20. §-szal kapcsolatban már utaltam, fennálló büntetőjogunk rendszerében a gondatlanságból elkövetett bűncselekmények büntetése nem fokozható lényegesen. A rendelkezésre álló keretek között azonban a jelen § mégis súlyosbbítja az emberölés vétségének és a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének büntetését.
