Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

177. szám. 87 Ami az emberölés vétségének büntetését illeti, azt a jelen § két irányban is szigorítja, mégpedig egyfelől azzal, hogy a büntetés legmagasabb mértékét három évről öt évre emeli fel, másfelől azzal, hogy a büntetési tétel legkisebb mértékét is meghatározza. Az utóbbi módosítás azzal jár, hogy egy éven aluli fogházbüntetést a bíróság csak túlnyomó enyhítő körülmények esetében szabhat ki. A gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségének büntetését a § (2) bekezdése három hónapról egy évre, illetőleg egy évről három évre emeli fel. A Btk. 291. §-ának második bekezdése és 310. §-ának harmadik bekezdése mellékbüntetésül lehetővé teszi a szakképzettséget igénylő hivatás vagy foglalkozás gyakorlásától való eltiltást. Ezt a mellékbüntetést a jelen § (3) bekezdése érintetlenül hagyja. A 25. §-hoz. •'.. A Btk. 313. §-a, amely a házi fegyelem gyakorlására jogosult által ennek körében elkövetett könnyű testi sértés vétsége számára büntetlenséget biztosít, azok közé a jogszabályok közé tartozik, amelyek demokratikus jogrendben nem tarthatók fenn. Már régebbi jogtudósaink is következetlenséget láttak abban, hogy a magyar jogrend az 1871 : LII. törvénycikkel a testi büntetést minden vonatkozásban eltörölte, a Btk. 313. §-ában viszont közvetett úton elismerte. Hogy ki tartozik a házi fegyelem alá : erre nézve a Btk. 313. §-a nem tartalmaz rendelkezést, hanem erre a kérdésre más jogszabályok, illetőleg a szokásjog adja meg a választ. A bírói gyakorlat a Btk. 313. § alkalmazásának körét — nagyon helyesen — szűkíteni igyekezett. A Kúria gyakorlata szerint nem hivatkozhatik a Btk. 313- §-ában biztosított mentességre a népiskolai tanító, aki a népiskolai tanulón követ el fenyítéssel könnyű testi sértést, nem terjed ki a házi fegyelem joga a középiskolai tanárra tanulójával szemben, nincs házi fegyelmi joga a szülőnek más szülő gyermekével, a férjnek feleségével szemben stb. Azokban az esetekben pedig, amelyekben a házi fegyelmi jog fennállást állapította meg a Kúria, vizsgálat tárgyává tette, vájjon a könnyű testi sértés valóban annak »gj^akorlásában« követte,tett-e el, vagyis hogy a megfenyített személy magatartása szükségessé és indokolttá tette-e a fenyítésnek alkalmazott mértékét. A vonatkozó jogszabályok értelmében megületi a házi fegyelem joga a szülőt kiskorú gyermekével, a gyámot gyámoltjával szemben. Vájjon a gazda cselédjével és az iparos a háznépéhez tartozó kiskorú tanonccal szemben gyakorolhat-e még házi fegyelmi jogot : erre a kérdésre ma már határozott nemmel válaszolhatunk. A munkavállalók egyéni szabadságát, jogegyenlőségét és emberi méltóságát biztosító 1946 : XII. törvénycikk ugyanis kizárja a magánjogi jogcímen alapuló munkaviszony keretéből a közvetlen kényszerrel munkáraszorítást és hatályon kívül helyezi az erre a célra fennállott büntető rendelkezéseket. Ha már most ez a törvény még a hatósági kényszert és a kihágási jogkövetkezményeket is kirekeszti a munkaviszony szabályszerű lebonyolítását biztosító eszközök sorából: annál kevésbbé tekinthető feljogosítottnak a munkáltató arra, hogy önbíráskodás során alkalmazzon fizikai kényszer jellegével bíró bántalmazást. A gazda és az iparos házi fegyelmi joga tehát az említett törvény szellemében megszűntnek tekinthető. Ami viszont a szülő és a gyám házi fegyelmi jogát illeti, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy már a nyolc napnál rövidebb idő alatt gyógyuló sérülés vagy egészségháborítás előidézése is rendkívül súlyos mértékű és felettébb durva ütlegelést tételez fel. Ilyen körülmények között a Btk. 313. §-a értelmében büntetlenséget élvez az olyan fokú bántalmazás is, amelynek a neveléshez vajmi kevés a köze-és amely egyes magukról megfeledkezett szülők és gyámok féktelen