Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

177. szám. 85 szabályainak félretételével eljáró orvos stb. pusztán annál a tényénél fogva, hogy hivatásának, illetőleg foglalkozásának szabályait tudatosan megszegte vagy elhanyagolta és ezzel mások számára közvetlen veszélyt idézett elő, már büntetést érdemel, akár volt magatartásának káros eredménye, akár nem. A bírói gyakorlat az élet szükségleteinek és az igazságosság követelményeinek megfelelően tágan értelmezi a hivatás fogalmát, amennyiben azt nem korlátozza a megélhetést nyújtó foglalkozásra, hanem e fogalom alá vonja pl. az ú. n. úrvezető, tevékenységét is (24. sz. büntető jogegységi döntvény). Kívánatos lenne, ha a jelen § alkalmazása körében hasonló gyakorlat alakulna ki. A 20. § a hivatás vagy foglalkozás szabályainak tudatos megszegését vagy az azzal járó kötelességek tudatos elhanyagolását szabja meg a büntetendőség előfeltételéül. Erről természetesen nem lehet szó olyan esetben, amidőn az eljárás vagy tevékenység az illető foglalkozás körében megkívánt gondosságnak megfelel, bár abból másra nézve közvetlen veszély származott. Ha pl. orvos az orvostudomány szabályainak és az illető orvosi tevékenység kívánalmainak megfelelően járt el, a jelen § alapján abban az esetben sem vonható felelősségre, ha eljárása következtében a betegre nézve veszély állt elő. A javaslat természetszerűen nem kívánja magát túltenni azon a tapasztalati tényen, hogy az orvosi hivatás gyakorlása — az emberi szervezet adottságainak és az alkalmazásba jövő gyógy tényezőknek a legnagyobb gondosság mellett is bizonyos fokig fennálló kiszámíthatatlanságára tekintettel — rendszerint kockázatot rejt magában a betegre nézve. A 20. § (2) bekezdése a szóbanforgó cselekményt bűntetté minősíti, még pedig az eredmény súlyosságához képest, úgyszintén akkor, ha azt vagyoni haszon végett vagy ismétlődően, illetőleg folyamatosan követték el. A legsúlyosabb eredmény, nevezetesen a sértett halála esetében a büntetés tíz évig terjedhető fegyház lesz, vagyis azonos azzal a büntetési tétellel, amelyet a Btk. 306. §-a a halált okozó súlyos testi sértés bűntettére megállapít. A bűntetti minősítés nem áll ellentétben büntetőjogunk fentebb kiemelt alapelvével, mert itt nem gondatlan, hanem szándékos bűncselekményről van szó, amely a büntetőtörvénykönyv alapelveinek sérelme nélkül minősíthető bűntettnek. Az újabb büntetőjogi fejlődés általában nem helyesli ugyan az olyan szabályozást, amely a szándékon túlmenő eredményt is beszámítja az elkövetőnek ; a 20. § (2) bekezdése esetében azonban mégis indokolt az eredményhez igazodó súlyosabb minősítés. A jelen § alá eső bűncselekmény ugyanis mindig valamely foglalkozás vagy hivatás szabályainak tudatos megszegésében, illetőleg az azzal járó kötelességek elhanyagolásában áll ; valamely hivatás vagy foglalkozás gyakorlójának pedig előre kell látnia azt a veszélyt és annak az eredménynek a lehetőségét, amely a szóbanforgó szabályok és kötelességek elhanyagolásával kapcsolatos. A 21. §~hoz. A javaslat 21. §-a a 20. §-ban meghatározott cselekmény gondatlan elkövetését helyezi büntetés alá és szintén keresztül viszi a kétféle minősítést, bár a 20. § (2) bekezdése alá tartozó cselekményeknek gondatlan elkövetését természetesen nem nyilvánítja bűntetté. Baleset áldozatának cserbenhagyása. A 22. §-hoz. Az emberiesség érzésének teljes hiányára és rideg önzésre valló, felháborító cselekmények közé tartozik a közlekedési baleset áldozatának a balesetet okozó