Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.
1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról
177. szám. 83 hanem azt a hivatást vagy foglalkozást, amely az elkövető szakértői működésének alapját adja. Ha tehát pl. orvosszakértő követi el a 17. § szerint minősülő bűncselekményt, e § (2) bekezdése alapján az orvosi gyakorlattól is eltiltható lesz. A 18. §-hoz. Gyakran tapasztalható jelenség, hogy valamely bűnügy gyanúsítottja hatóság előtti rágalmazásért, hamis tanuzásért vagy hamis vádért feljelentést tesz äz ellen, aki őt feljelentette, illetőleg aki ügyében terhelő vallomást tett. A hatóság előtti rágalmazásért, hamis tanuzásért, illetőleg hamis vádért beadott feljelentések sokszor csak az alapügy késleltetésére, illetőleg arra irányulnak, hogy a feljelentőt vagy tanút megfélemlítsék és feljelentésének vagy vallomásának visszavonására indítsák. Amíg az alapügy befejezést nem nyer, a hatóság előtti rágalmazás, hamis tanuzás, illetőleg hamis vád kérdése —• elenyésző kivételektől eltekintve — nem bírálható el, ennélfogva a feljelentő, akit az alapügy gyanúsítottja az említett bűncselekmények valamelyike miatt feljelentett, hosszú ideig bűnvádi eljárás súlya alatt áll. Figyelemmel arra a körülményre, hogy a hatóság előtti rágalmazás, a hamis tanuzás, illetőleg a hamis vád ügyében az alapügy befejezése előtt rendszerint amúgy sem lehet érdemi határozatot hozni, mert az említett bűncselekmények megállapítása, illetőleg minősítése az alapügy eredményétől függ, csak kivételesen fűződhetik közérdek vagy az alapügy gyanúsítottjának komoly magánérdeke ahhoz, hogy az általa hamis tanuzás vagy hamis vád miatt tett feljelentésre az alapügy befejezése előtt bűnvádi eljárás induljon, hatóság előtti rágalmazás esetében pedig ennek lehetősége is alig áll fenn. Éppen ezért a § (1) bekezdése kimondja, hogy az alapügy jogerős befejezése előtt hatóság előtti rágalmazás miatt bűnvádi eljárásnak egyáltalán nincs helye. A § további rendelkezései értelmében pedig hamis tanuzás, illetőleg hamis vád miatt csak akkor van helye bűnvádi eljárásnak, ha az a bíróság vagy más hatóság, amely az alapügy érdemében eljár, tesz az említett bűncselekmények valamelyike címén feljelentést. Az alapügyben eljáró bíróság (hatóság) ugyanis egyedül hivatott annak eldöntésére, vájjon a hamis vád vagy hamis tanuzás miatt tett feljelentés már eleve alaptalannak és csupán az eljárás meghiúsítására irányulónak tekinthető-e vagy sem. Ha a feljelentést nem az alapügyben eljáró bíróság (hatóság) teszi meg, akkor az a hatóság, amely a feljelentés alapján hamis tanuzás, illetőleg hamis vád miatt egyébként eljárásra lenne hivatott, a feljelentést nyilvántartja és csak az ügy jogerős befejezése után teszi folyamatba a bűnvádi eljárást. Az alapügy jogerős befejezéséről a hatóság vagy az alapügyben eljárt bíróság (hatóság) hivatalos közléséből vagy a feljelentő által bemutatandó, az alapügy jogerős befejezését tanúsító iratból értesül. Nehogy az alapügy jogerős befejezése előtt a hamis tanuzás, hamis vád, illetőleg hatóság előtti rágalmazás tekintetében az elévülés kizárhassa a bűnvádi eljárást, a § utolsó bekezdése kimondja, hogy az elévülés az alapügy jogerős befejezésének napján veszi kezdetét. A § egyébként nem érinti a Bp. 87. §-ában foglalt azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint a hatóságok (hatósági közegek) a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott, hivatalból üldözendő bűncselekményeket — amelyek közé a hamis tanuzás és a hamis vád is tartozik — feljelenteni stb. kötelesek. Érintetlenül maradnak továbbá a Bp. 334. §-ának a hamis tanú letartóztatására és a jegyzőkönyv áttételére vonatkozó rendelkezései is. il*
