Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

76 177. szám. tásának elvével, éppen ezért helyesebbnek tartja, hogy az őrizetbe helyezés mindig a 3. §-ban megszabott egy évre történjék és annak meghosszabbításéról — a szükséghez képest — maga a bíróság gondoskodjék. Éppen ezért a 4. § a bíróság kötelességévé teszi, hogy a biztonsági őrizetbe helyezett személy ügyét az őrizet egyéves tartamának a letelte előtt három hónappal újból megvizsgálja és ha az őrizetbe helyezett állapota már nem jár újabb bűntett vagy vétség elkövetésének veszélyével, az őrizetből való elbocsátását rendelje el. Ezt az eljárást azért kell az egyéves időtartam lejárta előtt három hónappal foganatosítani, nehogy a biztonsági őrizetbe helyezett személy esetleg a szükséges időtartamon túl őrizetben maradjon. Egy évnél rövidebb időre azonban az őrizet sohasem szólhat ; ha tehát a bíróság az egy év letelte előtt meg is állapítja az elbocsátás lehetőségét, maga az elbocsátás csupán az egy év elteltével történhetik meg. Ha azonban a bíróság az ügy megvizsgálása során úgy találja, hogy a tettes közveszélyes állapota még nem szűnt meg, őt további biztonsági őrizetbe helyezi, amelynek időtartama szintén egy év. Ezt az eljárást a szükséghez képest mindaddig meg kell ismételni, amíg a biztonsági őrizetbe helyezett személy közveszélyes állapota meg nem szűnik és ő az intézetből el nem bocsátható. A 4. § alkalmazásának eredménye tehát az, hogy a közveszélyes állapot megszűnésével az illető visszanyeri szabadságát, de amíg ez be nem következik, nem térhet vissza a szabad életbe, hanem esetleg élethossziglan is őrizetben marad. Az ügynek a bíróságra bízott időnkinti megvizsgálása kizárja annak lehetőségét, hogy olyan egyének is szabadságuktól megfosztva maradjanak, akiknek állapota ezt már nem teszi szükségessé. Az 5. §-hoz. A javaslat I. fejezetének eredményessége önként értetődően a biztonsági őrizet végrehajtásának módján múlik. Ennek részletes szabályozása meghaladná a törvény kereteit. Az 5. § tehát annak kimondására szorítkozik, hogy a közveszélyes állapotú személyeket külön intézetekben vagy letartóztató-intézeteknek erre a célra rendelt, elkülönített részében kell őrizetben tartani, ami annyit jelent, hogy a közveszélyes állapotig személyeket a beszámítható foglyoktól teljesen elkülönítve kell elhelyezni. Gyakorlati okokból lehetővé teszi az 5. § azt is, hogy az őrizet végrehajtása elmegyógyintézetben foganatosíttassák, feltéve, hogy a biztonsági őrizetbe helyezettek az intézet elkülönített részében helyezhetők el. A. 6. §-hoz. A 6. és következő §-ok a biztonsági őrizetbehelyezésre irányuló eljárást szabályozzák. Ezen a téren szintén kétféle szabályozás'lenne lehetséges. Az egyik abban állna, hogy a bűnvádi eljárást a rendes szabályok szerint kellene lefolytatni és ha az elmebetegséget jogerős megszüntető határozat vagy felmentő ítélet megállapította, különlegesen szabályozott eljárást kellene folyamatba tenni a biztonsági őrizetbe helyezés tekintetében. A javaslat azonban nem ezt a rendszert választotta, hanem időkímélés és a kívánatos eredmény mielőbbi megvalósítása érdekében lehetővé teszi, hogy már magában a bűnvádi eljárásban történhessék intézkedés a biztonsági őrizetbe helyezés tárgyában. A 6. § rendelkezései három különböző esetet tartanak szem előtt. Az (i) bekezdés arra az esetre vonatkozik, ha már az előkészítő eljárás adatai arra mutatnak, hogy a terheltet biztonsági őrizetbe kell helyezni. Erre az esetre az (i) bekezdés azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a vádló vádiratában (vádindítványában) megfelelő indítványt köteles tenni. Ez a rendelkezés a magánvádlóra is vonatkozik, mert nincs ok arra, hogy a biztonsági őrizetbe helyezés lehetősége kizárassék olyankor, amikor a yádat fő- yagv pótmagányádló képviseli. Az említett rendelke-