Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-177 • Törvényjavaslat a büntetőtörvények egyes fogyatékosságainak megszüntetéséről és pótlásáról

177. szám. w zesből az is következik, hogy ha az államügyészség beszámítást kizáró elmebetegséget észlel, nem szüntetheti meg a nyomozást az eddigi gyakorlatnak megfelelően a Bp. 101. §-ának 1. pontja alapján, hanem az ügyet bíróság elé kell vinnie. A bíróság a 6. § (i) bekezdése értelmében a biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében a Bp. szabályai szerint megtartandó főtárgyaláson (tárgyaláson) határoz. Ebből a rendelkezésből nyilvánvaló, hogy a főtárgyalás megtartására hivatott bíróság a Bp. 264. §-ának 3. pontja alapján többé nem szüntetheti meg főtárgyaláson (tárgyaláson) kívül az ügyet a vádirat elutasítása mellett, hanem rendes főtárgyalást (tárgyalást) kell tartania. Ez a főtárgyalás (tárgyalás) csak annyiban tér el a Bp. rendes szabályai szerint megtartott főtárgyalástól (tárgyalástól), hogy a terhelt jelenléte nem minden esetben kötelező. Ha ugyanis az eljárás adatai szerint a vádlott elmeállapota "olyan, amely őt a főtárgyaláson (tárgyaláson) való értelmes részvételre alkalmatlanná teszi, jelenlétére nincs szükség. Ha a bíróság a vádlónak biztonsági őrizetbe helyezésére irányuló indítványát alaposnak látja, a bűnvádi eljárást megszünteti és egyben ítélettel elrendeli a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezését. Ha ellenben a bíróság ixgy találja, hogy a biztonsági őrizetbe helyezés előfeltételei nem forognak fenn (pl. beszámítást kizáró elmebetegség nincs vagy a vádlottat más okból, vagyis nem elmebetegség okából fel kell menteni), a bűnvádi eljárást a rendes szabályok szerint folytatja. Az eddig ismertetett módon jár el a bíróság a 6. § (i) bekezdése értelmében akkor is, ha a vádló nem ugyan a nyomozás, illetőleg a vizsgálat adatai, hanem csupán a főtárgyalás (tárgyalás) fejleményei alapján indítványozza biztonsági őrizet elrendelését, mert ebben az esetben is erre irányuló indítvány felett és nem hivatalból kell a bíróságnak a biztonsági őrizetbe helyezés kérdésében határoznia. A második eset akkor áll fenn, ha a vádló sem vádiratában (vádindítványában) sem a főtárgyaláson (tárgyaláson) nem indítványozott biztonsági őrizetbe helyezést, de a bíróság ezt a főtárgyalás (tárgyalás) adatai alapján indokoltnak látja. A javaslat ugyanis a biztonsági őrizet elrendelését egyáltalán nem teszi a vádló indítványától függővé, hanem a bíróságot — összhangban a Bp. 325. §-ának második bekezdésével — ennek az intézkedésnek hivatalból való megtételére is feljogosítja. Ha tehát a vádló a terhelt felelősségrevonását indítványozta ugyan, a bíróság azonban a beszámítást kizáró elmebetegséget észlel: a rendes szabályok szerint a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján felmentő ítéletet hoz és magában a felmentő ítéletben mondja ki a biztonsági őrizetbe helyezést. Erről az esetről rendelkezik a 6. § (2) bekezdése. Lehetséges, hogy sem a vádló, sem az első fokon eljárt bíróság nem találta helyénvalónak a terheltnek biztonsági őrizetbe helyezését, de a fellebbviteli bíróság, amely valamelyik félnek másirányú perorvoslata folytán az üggyel foglalkozik, úgy találja, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségre vonását elmebetegsége kizárja. A fellebbviteli bíróság a § (3) bekezdéséhez képest ilyenkor nem rendelheti el a biztonsági őrizetbe helyezést, mert a javaslat méltánytalannak tartaná, ha a fellebbviteli bíróság ezt az intézkedést mintegy meglepetésszerűen megtehetné. Ha pl. a terhelt egész védekezését arra alapította, hogy a cselekményt jogos védelemben követte el és elmebeli állapota nem is volt alapos megvitatás tárgya, egyszerűen a fellebbviteli bíróság döntéséből értesülne arról, hogy személyes szabadságát esetleg hosszú időre elveszti. Ali ez annál is inkább, mert bűnvádi eljárásunk szabályai szerint a terhelt jelenléte a fellebbviteli bíróság előtt csak kivételesen kötelező. Az előadottakra figyelemmel a (3) bekezdés kimondja, hogy a szóbanforgó esetben a fellebbviteli bíróság nem rendelheti el közvetlenül a biztonsági őrizetbe helyezést, hanem köteles az első fokon eljárt bíróságot az e tárgyban való hatá-