Országgyűlési irományok, 1947. III. kötet • 159-219. sz.

1947-184 • Törvényjavaslat a kiváltságos haszonvételi jogok megszüntetéséről

184. szám. 153 nem vásár jogi, hanem helyhatósági rendészeti szabályozásnak van alávetve, engedélyezésére az elsőfokú közigazgatási hatóság jogosult. A javaslat 2. §-a kimondja, hogy vásártartási joga a jövőben csak községnek (városnak) lehet. Az akár királyi adományon, akár egyéb jogcímen alapuló és nem valamely községet (várost) illető vásártartási jogok megszűnnek. Ezeket a rendelkezéseket már az általános indokolásnál bátor voltam megokolni. Gondoskodik a javaslat 2. §-a arról is, hogy az akár királyi adományon, akár egyéb jogcímen alapuló vásártartási jogok megszűnése esetén, nehogy a község (város) gazdasági életében zavar álljon be, a község (város) — dacára a megszűnt vásártartási engedélynek — továbbra is eddigi jogkörében vásárt tarthat, de 60 najp alatt a kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztertől a vásártartási jog újbóli engedélyezését tartozik kérni. Jövőben az új engedély alapján az abban foglaltak lesznek a vásártartásra irányadók. Ha a miniszter gazdasági szempontból nem tartja a község (város) új engedély iránti kérelmét indokoltnak és azt elutasítja, a község (város) az elutasító határozat kézbesítése után vásárt nem tarthat. Ha a királyi adományon vagy egyéb jogcímen alapuló vásárok megszűnése után a község (város) vásártartási jogot nyer, a legnagyobb nehézségbe juthat abban az esetben, ha az eddigi vásártartásra jogosult bármilyen oknál fogva a vásártér, illetőleg az ahhoz tartozó jogszabályokban előírt berendezési és felszerelési tárgyak birtoklásának átengedése elől elzárkóznék. Éppen ezért a tervezet 3. §-ának (i) bekezdése olyan rendelkezést tartalmaz, hogy ilyen esetben az eddigi tulajdonos köteles a birtokában lévő vásárteret, továbbá a birtokában lévő azokat a berendezési és felszerelési tárgyakat, amelyek a hatályos jogszabályok szerint a vásárok megtartásához szükségesek, a vásártartási jogot nyert községnek (városnak) átengedni. Természetesen nem kell a régi tulajdonos vásárterét, valamint annak berendezési és felszerelési tárgyait a községnek (városnak) átvennie abban az esetben, ha azokra nincs szüksége. Feltehető olyan eset, amikor az érdekelt felek az átengedés feltételeiben megegyezni nem tudnak. Ilyen esetre a tervezet úgy rendelkezik, hogy az átadás alapjául szolgáló adás-vételi ügyletnél a használat feltételeinek meghatározását bármelyik fél a vásártér fekvése szerint illetékes járásbíróságtól keresettel kérheti. Gondoskodni kellett a javaslatban arról is, hogy a volt vásártartásra jogosult a vásártér, valamint a szükséges berendezési és felszerelési tárgyak átengedési kötelezettsége tekintetében ne maradjon bizonytalanságban. Ezért a javaslat 3. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a községnek (városnak) az átengedésre vonatkozó kívánságát a volt jogosulttal az új vásártartási engedély kiállítási napjától számított 3 hónap alatt, de legkésőbb 1949. évi december hó 31. napjáig kell közölnie ; ha a község (város) ilyen közlést az említett határidő alatt nem tesz, a régi jogosult mentesül az átengedés kötelezettsége alól és a birtokában lévő vásártérrel, valamint berendezési és felszerelési tárgyakkal szabadon rendelkezik. Előfordulhat az az eset is, hogy a vásárteret vagy a berendezési és felszerelési tárgyakat az eddig jogosult bérleti jog alapján birtokolja. Ebben az esetben gondoskodni kellett a javaslatban arról, hogy az átengedett vásártér, valamint a berendezési és felszerelési tárgyak további birtoklása megfelelő jogi keretek között történjék. Ezért a javaslat 3, §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy ha a vásárteret vagy a berendezési és felszerelési tárgyakat az eddigi jogosult bérleti jog alapján birtokolja, a bérleti viszonyba azonos feltételek mellett a község (város) lép. A község (város) azonban a bérleti jogviszony helyett a bérlet tárgyának tulajdonába való bocsátását kívánhatja. A javaslat 4. §-a szerint a megszűnő vásártartási jogokért kártalanítás nem jár. Erre már az általános indokolás során kitértem, amidőn megállapítottam, Országgyűlési iromány. 1947—1951. III. kötet. 20