Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.
1947-114 • Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
184 r •• 114. szám. illetőleg a biztosító intézeteknek a gyógyszerellátásba való bevonása következtében — a gyógyszerárak kedvező alakulását. Ugyancsak fontos újítása a törvényjavaslatnak az a rendelkezés is, amely meghatározza azt a legkisebb lélekszámot, amely alkalmas egy-egy gyógyszertár eltartására (8. §). Kétségtelen ugyanis, hogyha a gyógyszertárakat nem iparüzletnek, hanem közegészségügyi intézménynek tekintjük, biztosítani kell a fennállásukat és azt, hogy rendeltetésüknek minél jobban megfeleljenek. A gyógyszertárakban a gyógyszerek sokaságát kell készletben tartani. A készletben tartott gyógyszeranyagok és készítmények számottevő részét időnként friss anyaggal vagy készítménnyel kell pótolni, —• ami elég súlyos vesztességet okoz — mert a fogyasztás esetlegessége miatt még megközelítő pontossággal sem lehet a szükségletet előre megállapítani. Tehát egymagában a hivatalos gyógyszereknek készletben tartása is megfelelő forgalom biztosítását teszi szükségessé. De ezenfelül a gyógyszerek megvizsgálásához és elkészítéséhez berendezés és felszerelés is szükséges, aminek beszerzése és fenntartása szintén csak bizonyos forgalom elérése esetében lehetséges. Ha tehát egyes gyógyszertárak egészen csekély forgalmat bonyolítanának le, a gyógyszerárszabásnak túl nagy hasznot kellene engedélyeznie, hogy a gyógyszertár fenntartását az ilyen kisforgalmú gyógyszertár tulajdonosa is biztosíthassa, ami viszont a gyógyszerárszínvonal emelkedését vonná maga után. Ezeknek a szempontoknak egybevetése arra vezet, hogy a gyógyszertárak minél nagyobb számához fűződő közegészségügyi érdeket Össze „kell vetni azzal az ugyancsak közegészségügyi érdekkel, amely megköveteli, hogy a gyógyszerek hozzáférhetősége a gyógyszerárszínvonal alacsonyan tartásával biztosíttassák. A javaslatban tervezett az a megoldás, amely a gyógyszertárak forgalmi körzetét a forgalom szempontjából számbajövő lakosság alapulvételével kívánja megállapítani, az említett két szempont összeegyeztetésére alkalmas. A kisebb lélekszám mellett is gazdaságos fiókgyógyszertárakat — mint szükséges kisegítő eszközt — a törvényjavaslat továbbra is fenntartja, hogy ezáltal a közönség gyógyszerellátását a kisebb helységekben is megfelelően biztosíthassa. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy ugyanannak a gyógyszerésznek két közforgalmú gyógyszertára ne lehessen, a javaslat csak olyan községben teszi lehetővé fiókgyógyszertár felállításának engedélyezését, ahol a forgalom szempontjából figyelembe vehető lakosság számára tekintettel új közforgalmú gyógyszertár nem állítható fel (18. §). A fentebb említett célból a javaslat továbbá, mint szükséges kisegítő eszközt, fenntartja a kézigyógyszertárakat is, amelyeknek tartására csak orvos kaphat engedélyt. A kézigyógyszertár jellegéből folyóan azonban a javaslat ilyen gyógyszertár felállítását is csak olyan községben engedélyezi, amelyben nincs közforgalmú gyógyszertár és ahonnan a legközelebbi közforgalmú gyógyszertár nehezen közelíthető meg (20. §). Fenntartani kívánja a törvényjavaslat az intézeti gyógyszertárakat, az ú. n. házigyógyszertárakat is, mivel a kórházakban, egyetemi klinikákon, vagy betegbiztosító intézeti rendelőintézetekben ápolt, illetve kezelt betegek legcélszerűbben és leghamarabb csak úgy láthatók el gyógyszerrel, ha az mindjárt helyben rendelkezésükre áll. Az intézeti gyógyszertárak zártforgalmú gyógyszertárak, vagyis gyógyszerkiszolgáltatási körük korlátozott és ezt a korlátozást a törvényjavaslat a közelfekvő közforgalmú gyógyszertárak forgalmi körének megvédése céljából továbbra is fenn kívánja tartani. A tiszta koncessziós rendszer bevezetésén felül a törvényjavaslat további célja, hogy az 1876 : XIV. törvénycikknek a gyógyszerész étre vonatkozó — nagyon hiányos *** rendelkezéseit a szükséges rendelkezésekkel kiegészítse. így az emlí^
