Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.
1947-114 • Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
114. szám. 183 gíteni a gyógyszertárral szemben támasztott közegészségügyi követelményeket. A közönségnek gyógyszerrel való ellátása lényegesen, mondhatni, elvileg különbözik az egyéb közszükségleti cikkekkel való ellátásától, mert a közönség a gyógyszer minőségét még tapasztalati alapon sem tudja ellenőrizni. A gyógyszer jó minősége a gyógyszerész megbízhatóságának és a gyógyszertárak ellenőrzésének függvénye ; mindkettőt — az eddigi tapasztalatok szerint — a koncessziós rendszer biztosítja leginkább. Magyarországon a gyógyszerészet már az e kérdést összefoglalóan rendező közegészségügyi törvény (1876 : XIV. te.) hatálybalépése előtt is a koncessziós rendszeren épült fel; azonban már az említett törvény életrekeltét megelőzően sem a tisztán személyes jellegű koncessziós rendszer, hanem annak, úgynevezett, vegyes alakzata érvényesült, amely el nem idegeníthető személyjogú és elidegeníthető reál gyógyszertári jogosítványokat különböztetett meg. De még ez a megosztás is csak elvileg állott fenn, mert a személyjogú gyógyszertári jogosítványok tekintetében a jogszabályok lehetővé tették, hogy a jogosítványok engedélyesei a gyógyszertár személyes üzleti jogát okleveles gyógyszerészre bármikor átruház,hassák. A gyógyszertárakban fekvő vagyon biztosítása érdekében az 1876 : XIV. törvénycikk sem helyezkedett a tisztán személyes jogosítvány alapjára, egyrészt azért, mert az életbeléptetése előtt adományozott reál gyógyszertári jogosítványokat továbbra is hatályban tartotta, másrészt pedig, azért, mivel a személyjogú gyógyszertári jogosítványok átruházását továbbra is lehetővé tette, sőt kimondotta, hogy a gyógyszertári jogosítvány átruházásának engedélyezését a miniszter csak akkor* tagadhatja meg, ha a gyógyszertárat átvevőnek nincs meg a képesítése vagy erkölcsileg megbízhatatlan. Ez a rendelkezés .a személy jogú gyógyszertári jogosítványokat egészen közel hozta a reál gyógyszertári jogosítványokhoz. A fenti elrendezés azonban ellentétben áll a személyhez kötött hasznot hajtó állami jogosítvány természetével, amely az elidegenítést és átörökítést fogalmilag sem teszi lehetővé. A törvényjavaslatnak célja, hogy a demokratikus elveket a gyógyszerészet intézményében is érvényesüléshez juttassa, a közönség megbízható és jó gyógyszerellátását lehetővé tegye és egyben a gyógyszerészek szociális kérdéseit rendezze. Mindezt pedig a tiszta koncessziós rendszer biztosítja. Erre tekintettel a törvényjavaslat a koncessziós rendszer eddigi vegyes alakzatát meg kívánja szüntetni és helyébe egy olyan tiszta koncessziós rendszert kíván bevezetni, amely a népi demokrácia követelményeinek megfelel. Ennek szükségszerű előfeltétele azonban a jogosítvány elidegenítésének, átörökítésének és átruházásának tilalma. Ezért a javaslat egyrészt a személyjogú gyógyszertári jogosítványok átruházásának lehetőségét, másrészt az elidegeníthető reál gyógyszertári jogosítványokat megszünteti (14. és 17. §). A gyógyszerellátás vonalán a népi demokrácia egyik igen fontos követelménye az, hogy a betegbiztosító intézetek által biztosított dolgozók, valamint a községi szegénybetegek gyógyszerszükségletének kielégítése fokozottabb mértékben biztosítva legyen. Ezért igen jelentős újítása a törvényjavaslatnak az a rendelkezés, amely lehetőséget ad arra, hogy a jövőben nemcsak gyógyszerészek, hanem városok (községek), valamint á munkavállalók gyógyszerellátására köte^ lezett biztosító intézetek is kaphassanak gyógyszertári jogosítványt (12. §). Az engedélyesek körének ez a kiterjesztése lehetővé teszi a munkavállalók gyógyszerellátásának fokozottabb biztosítását, gyógyszertáraknak kevésbbé jövedelmező helyeken (községekben) történő felállítását és végül -— a hatóságoknak, \
