Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-100 • Törvényjavaslat az 1947:XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról, illetőleg kiegészítéséről

100 100. szám. ható időn belül lehetetlenné tennénk és nem sietnénk a. kis gazdasági egyedeknek ezekben a kérdésekben is segítségükre. Ez annál is inkább indokolt, mert egyéb- . ként ezek a gazdasági célok a legteljesebb mértékben összeegyeztethetők a szövetkezet eszmei céljával, hiszen a kis gazdasági egyedek érdekét szolgálják, másrészt ezek számára kívánják biztosítani a nagyobb szervezettségben rejlő gazdasági és társadalmi előnyöket. Ilyen okfejtés alapján nem látom akadályát annak, bogy ilyen különleges célú szövetkezeteknél a köz érdekében — kivételesen —• az állam vagy más közület a szövetkezetben tagként résztvehessen. Természetesen ilyen esetben a Szt. egyes rendelkezésétől eltérő szabályokra van szükség. Erre ad felhatalmazást a javaslat 7. §-a. 8. §-hoz : a) A Szt. végrehajtása terén szerzett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az álszövetkezetek alakulásának lehetőségét hatékonyan gátolná, ha a szövetkezet alapszabálya meghatározná a szövetkezet működési kerületét, tehát azt a területet, ' ahol a szövetkezet tagjai az állandóság szándékával , tartózkodnak, illetőleg ahol a szövetkezet és tagjai közötti gazdasági, és egyéb jogügyletek lebonyolódnak. Nem tartom célszerűnek azonban ennek általános szabályként való kimondását s ezért a javaslat 8. §-a csak felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy az egyes szövetkezeti fajtákra az alapszabálynak ilyen tartalmú rendelkezéssel való kiegészítését elrendelhesse. Megemlítem, hogy a hitelszövetkezetekre vonatkozó 1898 : XXIII. törvénycikk már tartalmaz ilyen rendelkezést. Ezt a rendelkezést a hitelszövetkezetek jogi helyzetét a Szt. szellemében rendelkező 12.890/1947. Korm. számú rendelet 6. §-a is átvette. Hasonló elvi síkon kívánom rendezni a tej szövetkezetek, valamint a földmívesszövetkezetek idevonatkozó jogviszonyait is. b) A kereskedelmi törvénybe ágyazott szövetkezeti jogunk a maga liberális rendszerében semmi korlátot nem tartalmazott arra vonatkozóan, hogy egy szövetkezet keretében milyen üzletágak gyakorolhatók. A Szt. idevonatkozóan csupán két általánosságban mozgó rendelkezést tartalmaz, jelesül 6. §-a (i) bekezdésének e) pontja szerint az alapítási tervezetben meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a szövetkezetbe csak azonos gazdasági érdekű személyek léphetnek be, a 9. § pedig ismeri az ú. n. vegyestárgyú szövetkezeteket is (Szt. 9. § (2) bek.). Ezeknek a rendelkezéseknek egybevetése után bizonytalanság keletkezett abban a kérdésben, hogy az azonos gazdasági érdek fogalmát konkrét esetekben hogyan kell meghatározni és ehhez képest az ú. n. vegyestárgyú szövetkezetek tevékenységi köre milyen lehet. Fokozza a nehézségeket az is, hogy még a legismertebb szövetkezeti fajtáknál sem alakult ki egységesen a szövetkezet tevékenységi köre, így pl. nincs szabatosan meghatározva, hogy mit kell termelő-, értékesítőbeszerző- és elosztó-, továbbá fogyasztási szövetkezetek alatt érteni ; kik lehetnek ezeknek a tagjai és milyen üzleti tevékenységet folytathatnak. A kérdés tehát feltétlenül rendezésre szorul. A rendezésnél figyelembe kell venni a szövetkezetpolitika érdekeit is. Ez a szempont pedig esetleg azt hozza magával, hogy a kisebb lélekszámú helyeken az egy üzemben való gazdálkodás észszerű előnyeit ki kell használni, viszont nagyobb helyeken, városokban, engedni kell az igényekben jelentkező szakosodásnak. A kérdésnek rendeleti úton való szabályozására ad a kormánynak felhatalmazást a javaslat 8. §-a. 9, §-hoz : Szövetkezeti életünk fejlődése nem utolsó sorban függ attól, hogy a szövetkezeti ismereteket, de magát a szövetkezeti gondolatot is, milyen mérték-