Országgyűlési irományok, 1947. II. kötet • 95-158. sz.

1947-100 • Törvényjavaslat az 1947:XI. törvénycikk egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról, illetőleg kiegészítéséről

100. szám. 101 ben sikerül népünkkel, de különösen ifjúságunkkal elsajátíttatni. A Szt. 154. §-ában foglalt rendelkezés értelmében ezért kell a szövetkezeti ismeretek elsajátításáról mind az általános, mind az egyéb iskolák tantervében gondoskodni. <A Szt-ben foglalt eme rendelkezésnek megfelelően az elméleti szövetkezeti oktatás —. a szövetkezeti ismereteknek az általános és középiskolák tantervébe való beállításával — remélhetőleg rövid időn belül a legszélesebb körben megindul. A szövetkezeti elméleti oktatás azonban önmagában nem elég, hiszen' a szövetkezés népünk nagyobb részének a sorsát közvetlenül érintő mozgalom ma már. Az ország lakosságának több mint fele szövetkezeti tag, így tehát naponkint gyakolati szövetkezeti feladatokat kell megoldania. A szövetkezeti elméleti oktatást ezért természetszerűleg össze kell kapcsolni gyakorlati oktatással. A gyakorlati szövetkezeti oktatás szempontjából igen jelentősnek tartom a már eddig is működő s a jövőben még inkább kiszélesíteni kívánt ifjúsági szövetkezetek munkáját. Ezek a szövetkezetek azonban eddig nélkülözték a szükséges jogi rendezést. Erre pedig szükség van, hiszen egyrészt arról kell gondoskodni, hogy ezek az ifjúsági szövetkezetek ideálisan példázzák a valódi szövetkezetek működését, másrészt azonban tekintettel kell lenni arra, hogy ezek a szövetkezetek nem lehetnek önálló jogi személyek, mert tagjaik nem teljes jogúak, így a nevelési célnak megfelelő különleges módon kell szabályozni ezek jogképességét, stb. A kérdés részleteinek rendezését azonban — úgy érzem — gyakorlati okoknál fogva nem kívánatos törvénybe foglalni és ezért a javaslat 9. §-a csupán felhatalmazást tartalmaz a kormány részére arra vonatkozóan, hogy az ifjúság gyakorlati szövetkezeti nevelését szolgáló szövetkezetek jogviszonyait rendelettel szabályozza. 10. §-hoz : A Szt. 179. §-a azt a kötelezettséget rótta a szövetkezetekre, hogy azok nyilvántartásbavételük céljából a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterhez bejelentést tegyenek. A Szt. 180. §-a úgy rendelkezik, hogy a Szt. hatálya alá tartozó minden szövetkezet az. 1947. évi október.hó 31. napjáig alapszabályát a Szt. rendelkezéseinek megfelelően módosítani volt köteles. Megállapítottam, hogy a szövetkezetek jelentős szá,ma a bejelentési, illetőleg átalakulási kötelezettségének nem tett eleget. Az ilyen esetekre a Szt. 179. §-a, illetőleg 180. §-a előírja, hogy a cégbíróság a mulasztó szövetkezet cégét — a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter megkeresésére, bírságolási és felszámolási eljárás után — a cégjegyzékből hivatalból törli. Ez a megoldás azonban a gyakorlatban nem bizonyult hatékonynak, jelesül kb. 900 szövetkezet működést egyáltalán nem fejt ki, vagyona nincsen, de az igazgatóság tagjai közül egy-kettő meg feltalálható. A cégbíróság ilyen esetekben hivatalból kutatja a szövetkezet bejegyzett igazgatósági tagjainak hollétét. Ha az igazgatóság valamelyik tagját felleli, előbb bírságolással az elmulasztott jogcselekmény teljesítésére kötelezi és csak ennek eredménytelensége után kövétkezhetik a szövetkezet felszámolása. Ez az eljárás igen hosszadalmas, bürokratikus és arra —- meggyőződésem szerint — szükség egyáltalán nincs. Hiszen — mint már említettem — ezek a szövetkezetek évek óta semmiféle funkciót nem fejtenek ki, vagyonuk nincsen s így mielőbbi megszüntetésük semmiféle érdeket nem sért. Természetesen mindaddig, amíg a szövetkezet cége a cégjegyzékből törölve nincsen, a szövetkezetet jogilag létezőnek kell tekinteni és megvan a lehetősége annak, hogy a szövetkezet cégével visszaéljenek. Szövetkezetpolitikai szempontból tehát rendkívül fontos ezeknek az üres kereteknek jogi megszüntetése.