Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.
1947-8 • Törvényjavaslat az uzsorabírósági különtanácsokról
22 8. szám. Az uzsorabírósági különtanács a törvényjavaslat 2. §-a szerint öt tagból alakul. A tanács elnöke az igaz ságügyminiszter által kijelölt szakbíró, tagjai pedig munkásbírák, akiket az igaz ságügyminiszter az egyes tanácsokba az üzemi bizottságok által időnkint Összeállított névjegyzékből sorshúzás útján oszt be. A munkásbírák jegyzékét a budapesti ítélőtábla kerületében minden legalább kétezer munkavállalót foglalkoztató ipari üzem, a vidéki ítélőtáblák kerületében legalább minden ötszáz munkavállalót foglalkoztató ipari üzem üzemi bizottsága állítja össze az üzemben alkalmazott testi munkások közül akként, hogy minden száz munkavállalóra egy munkásbíró-jelölt essék. A kisorsolt munkásbírák megbízatása három hónapig tart. A megbízatásnak ez a viszonylag rövid tartama egyfelől biztosítja az ítélkezésben részvételre hivatott munkavállalók állandó kicserélődését és így a nagyközönség szélesebb körének közreműködését, másfelől annak meggátlására irányul, hogy a munkásbíró tulajdonképpeni hivatásától túlságosan hosszú időre elvonassék. A törvényjavaslat egyébként az uzsorabírósági különtanács szervezetét az uzsorabírósági eljárás tekintetében irányadó szempontok figyelembevételével állapítja meg ; különösen áll ez a 2. § (4) bekezdésének a munkásbíró személyi kellékeire, a 3. §-nak a munkásbíró közhivatalnoki jellegére, valamint az eskü (fogadalom) letételére, úgyszintén az 5. §-nak a munkásbíró kizárására, illetőleg mellőzésére vonatkozó és külön megvilágítást nem igénylő rendelkezésekre. A munkásbíró — a 4. § értelmében — bírói működésének idejére a munkáltatótól nem követelhet munkabért, de munkabérével egyenlő összegű díjazásban részesül az államkincstár terhére, sőt ha állandó lakóhelye nem a bíróság székhelyén van, ezenfelül őt a népbírósági napidíj is megilleti. E rendelkezés a munkásbíró anyagi függetlenségének biztosítását célozza. A 6. § értelmében a munkásbírót ugyanolyan jogok illetik meg az eljárásban, mint általában a szakbírót, a tanácskozásban és a szavazásban tehát a munkásbíró ugyanolyan .jogkörrel vesz részt, mint más ítélőbíró. A szavazás sorrendje tekintetében a törvényjavaslat a népbíráskodásban bevált azt a rendszert alkalmazza, hogy legelőször a munkásbírák szavaznak, mégpedig életkor szerint, utoljára pedig a szakbíró adja le szavazatát. Tekintve, hogy a munkásbírák az eléjük tárt bűnügy elbírálására különleges szakértelemmel nem rendelkeznek, a törvényjavaslat kötelezővé teszi, hogy az ügynek szavazásra bocsátása előtt a szakbíró az ügy állását, mind a ténykérdések, mind pedig a jogkérdések feltüntetésével Összegezni köteles. A törvényjavaslat mentesíti a munkásbírákat az írásbeli munka alól és azt a szakbíró feladatává teszi. A törvényjavaslat 7. §-a az 1. § rendelkezését egészíti ki olyan értelemben, hogy ha az 1. §-ban megjelölt bűncselekménnyel összefüggésben más bűncselekményt is elkövettek és azok együttes, elbírálása látszik helyénvalónak, a különtanács az államügyészség indítványára ez utóbbi bűncselekményt is elbírálásának körébe vonhatja. Ezt a rendelkezést a hasonló természetű ügyek együttes elbírálásához fűződő érdek okolja meg. Hogy pedig a különtanács ne legyen kénytelen az ügyet az uzsorabíróság rendes tanácsa vagy a rendőri büntetőbíróság elé utalni és ezzel ez eljárást tetemesen meghosszabbítani minden olyan esetben, amikor a különtanács megítélése szerint a vád tárgyává tett cselekmény enyhébb minősítés alá esik — pl. enyhébb minősítés alá tartozó árdrágítás vagy közellátási kihágás tényálladékát valósítja csak meg —, a § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a különtanács ilyen esetekben is eljárhasson és ítéletet hozhasson. Az ítélkezés szakszerűségének emelése érdekében a törvényjavaslat 8. §-a kötelezővé teszi az uzsorabírósági eljárásban egyébként már ismeretes és rendszerint jelenleg is alkalmazásra kerülő szabályt, hogy a tárgyalás során döntés előtt
