Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.
1947-8 • Törvényjavaslat az uzsorabírósági különtanácsokról
8. szám. 21 kezesbe a fogyasztóközönség, tehát az ilyen bűncselekmények által elsősorban érintett és sújtott néprétegek képviselői is döntő szóval befolyhatnak. Ezön az elgondoláson alapszik a jelen törvényjavaslat, amely ha nem is valamennyi gazdasági bűncselekmény, de legalább az árszínvonal megingatására a leginkább alkalmas bűncselekmények elbírálására az ítélőtáblai székhelyeken — szükséghez képest pedig a törvényszéki székhelyeken is — ipari munkavállalók bevonásával uzsorabírósági különtanácsokat szervez. Hogy a fogyasztóközönség széles rétegei közül egyedül az ipari munkásságra esett a választás, annak oka egyfelől az, hogy ennek a társadalmi osztálynak a tagjai kizárólag a fogyasztóközönség táborához tartoznak és foglalkozásuk természeténél fogva a leküzdendő visszaélések elkövetésének lehetőségétől is távol állnak, a fogyasztók érdekeit tehát elsősorban hivatottak képviselni, másfelől az, hogy a mezőgazdasági munkásságnak és a parasztságnak egyelőre még nincsenek olyan szervezetei, amelyek az ítélkezésben résztvevő képviselőik kiválasztását megfelelően elvégezhetnék. Az értelmiség külön képviseletéről pedig a törvényjavaslat felfogása szerint nem szükséges gondoskodni, mert ezt a szerepet az üzsorabírósági különtanácsban tanácselnökként helyetfoglaló szakbíró megfelelő súllyal elláthatja. Amikor a kormányzat az uzsorabírósági különtanácsokról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszti és azt elfogadásra ajánlja, abban a szilárd meggyőződésben van, hogy az ipari munkásság olyan bírákat küld majd az uzsorabíróságokba, akik a gazdasági élet kártevőivel teljes mértékben éreztetik a törvény szigorát, másfelől azonban az anyagi igazság és — ha annak helye lehet — a méltányosság szempontjait is teljes tárgyilagossággal és maradéktalanul érvényre juttattják. Az előrebocsátottakhoz képest a törvényjavaslat 1. §-a szerint az uzsorabírósági különtanács hatáskörébe tartozik az árdrágító visszaélés és a közellátás érdekét veszélyeztető bűntett abban az esetben, ha az elkövető hasonló bűncselekmény miatt már meg volt büntetve vagy cselekményét üzletszerűen követte el vagy pedig a cselekménnyel jelentős nyereséget ért el avagy törekedett elérni, illetőleg a cselekményt jelentős árumennyiség tekintetében követte el, (8.800— 1946. M. E. számú rendelet 9.,§ (2) bek.), amely esetekben a büntetés tíz évig terjedhető fegyház. A különtanács hatáskörébe tartozik az ilyen cselekmény abban az esetben is, ha az a gazdasági rend érdekeit súlyosan sértette (8.800/1946. M. E. számú rendelet 9. § (4) bek.), amikor is a büntetés halál. A közszükségleti cikkek engedély nélkül külföldre szállítása pedig abban az esetben esik a törvényjavaslat értelmében a különtanács eljárása alá, ha a cselekmény à közellátás érdekét súlyosan sértette vagy veszélyeztette, avagy ha a cselekményt üzletszerűen követték el (9.480/1945. M. E. számú rendelet 1. § (2) bek.), amely esetekben a büntetés szintén halál. A felsorolt esetek ugyanis azok, amelyek a törvényjavaslat felfogása szerint a legsúlyosabb támadást jelentik az árszínvonal, egyben az általános életszínvonal ellen. A törvényjavaslat 1. §-ának (^) bekezdése értelmében az őstermelők a saját termel vényeik tekintetében elkövetett cselekményük miatt csak abban az esetben állíthatók az uzsorabírósági különtanács elé, ha az árdrágítás útján elért vagy elérni kívánt vételár összege, illetőleg a termeivény értéke meghaladja az ott megszabott ötezer forintos értékhatárt. Ennek a kivételnek az indoka az, hogy az őstermelő cselekményéért csak abban az esetben legyen kénytelen munkahelyétől többnyire távoleső bírósági székhelyen helytállani és így rendes munkájától csak abban az esetben legyen elvonható, ha a vád tárgyává tett bűncselekmény valóban súlyos beszámítás alá esik,
