Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-64 • Törvényjavaslat a büntetés végrehajtására vonatkozó egyes kivételes rendelkezésekről

^ 64. szám. 291 Melléklet a 6é. számú irományhoz. Indokolás „a büntetés végrehajtására vonatkozó egyes kivételes rendelkezésekről'* szóló törvényjavaslathoz. A német megszállás megszűnését megelőző és az az alól történt felszabadulással kapcsolatos események következtében számos elítélt szabadságvesztésbüntetése ténylegesen félbeszakadt, más esetekben pedig a már korábban jogerőre emelkedett határozattal kiszabott szabadságvesztésbüntetés foganatbavétele maradt el. Az idevágó esetek egy része a felszabadulás után alkotott jogszabályok alapján, illetőleg kegyelmi úton rendezést nyert ugyan, de még mindig merülnek fel olyan ügyek, amelyeket a tényleges helyzet alapulvételével és a méltányosság szellemében rendezni kell. Ez a fő célja a jelen törvényjavaslatnak. A javaslat 1. §-a arra az esetre vonatkozik, amidőn az elítélt — szabadságvesztésbüntetésének végrehajtása közben —• a felszabadulást megelőző vagy azzal kapcsolatos események folytán szabadlábra került. Ezzel a tényállással azonos elbírálás alá vonja az 1. § azt az esetet is, amidőn az elítélt a letartóztató (büntető) intézetből a jelzett körülmények között nem került ugyan ténylegesen szabadlábra, hanem katonai szolgálatra vétetett igénybe vagy elhurcoltatott és innen bocsáttatott el vagy ennek során került hadifogságba, amelyből azután később szabadult. Az 1. § a) és b) pontjában meghatározott tényálláshoz az az előfeltétel is hozzátartozik, hogy az elítélt jelenleg is szabadlábon van. A javaslat abból a megfontolásból indul ki, hogy aki a hatósági hatalmat ténylegesen gyakorló polgári szervek, illetőleg akár belföldi, akár külföldi katonai szervek intézkedése következtében került ki a letartóztató (büntető) intézetből, arra nézve súlyos méltánytalanságot jelentene a büntetés újabb foganatba vétele. Az illető ugyanis már a szabadság élvezetéhez jutott, talán becsülettel vesz részt a társadalom építő munkájában és —• ha annak idején nem került volna szabadlábra, esetleg már ki is töltötte volna büntetését. Mindezekre való figyelemmel a javaslat 2. §-a akként rendelkezik, hogy az. ilyen elítélt szabadság vesztésbüntetésébe a letartóztató (büntető) intézet elhagyása óta eltelt időt teljes egészében be kell számítani. Ennek a kedvezménynek azonban egy pozitív és egy negatív előfeltétele van. Az előbbi abban áll, hogy az elítélt az 1. §-ban megjelölt hatóságnál az ott megszabott határidő alatt jelentkezik. A személyes jelentkezést ugyanis a törvényjavaslatban szabályozott ügyek végleges rendezése szükségessé teszi. De tovább menve, azzal az elítélttel szemben, aki a javaslatban részére nyújtott nagyjelentőségű kedvezmény ellenére sem hajlandó a hatóság elé állni : indokolt az a feltevés, hogy ezidőszerint sem él tisztességes és munkás életet. 37*