Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-64 • Törvényjavaslat a büntetés végrehajtására vonatkozó egyes kivételes rendelkezésekről

64. szám. 289 jából már a jelen törvény erejénél fogva úgy tekintendő, mintha jelent, kezesének időpontjában feltételes szabadságra (Btk. 50. §) bocsátották volna. Ehhez képest az ilyen elítélt jelentkezésétől kezdve a feltételes szabadságra bocsátottakra fennálló szabályok hatálya alatt áll. 4. §. (i) Az 1. § alá tartozó azt az elítéltet, a) aki a letartóztató (büntető) intézet elhagyásakor életfogytig tartó fegyházbüntetését töltötte, b) aki a letartóztató (büntető) intézet elhagyásakor szigorított dologházi őrizetben volt, c) akinek határozott időtartamban megállapított szabadságvesztésbüntetéséből a letartóztató (büntető) intézet elhagyásakor öt évet meghaladó idő volt még kitöltetlen, még ha jelentkezési kötelességének eleget is tett és nem is esik a 2. § (2) bekezdésében foglalt kizáró ok alá, csak az igazságügyminiszter bocsáthatja — a felügyelő bizottság (hatóság) javaslata alapján — feltételes szabadságra. Ebben az esetben az igazságügyminiszter a feltételes szabadságra bocsátást a büntető jogszabályok szerint egyébként szükséges törvényes előfeltételek hiányában is engedélyezheti. Az igazságügyminiszter döntéséig az ilyen elítéltet szabadlábon kell hagyni és a döntésig terjedő időt — feltéve, hogy ezalatt sem merült fel a 2. § (2) bekezdésében megjelölt kizáró ok — a szabadságvesztésbüntetés tartamába szintén be kell számítani. (2) Azt az elítéltet, aki az 1. §-ban megjelölt körülmények között szabadult és nem esik a 2. § (2) bekezdésében foglalt kizáró ok alá, de szabadságvesztésbüntetésének végrehajtását időközben újból foganatba vették, az igaz ságügyminiszter — a büntető jogszabályok szerint egyébként szükséges előfeltételek hiányában is — szintén feltételes szabadságra bocsáthatja. A letartóztató (büntető) intézetnek az 1. §-ban megjelölt körülmények között történt elhagyásától a büntetés ' újabb foganatbavételéig eltelt időt az ilyen elítélt szabadságvesztésbüntetésének tartamába szintén be kell számítani. (3) A felügyelő bizottság (hatóság) köteles javaslatát az (1) bekezdés esetében az elítélt jelentkezésétől, a (2) bekezdés esetében pedig a jelen törvény hatálybalépésétől számított harminc nap alatt megtenni. 5. §. (1) A német megszállás alól történt felszabadulás előtt jogerőre emelkedett határozattal kiszabott, de . a jelen törvény hatálybalépéséig foganatba nem vett szabadságvesztésbüntetést mindaddig nem lehet foganatba venni, amíg arra az igazságügyminiszter utasítást nem ad. Az ilyen ügyek iratait az államügyészség (járásbíróság) kegyelmi előterjesztés megfontolása végett véleményével együtt a jelen törvény hatálybalépését követő hatvan nap alatt közvetlenül felterjeszti az igaz ságügyminiszterhez. {2) A jelen § rendelkezéseit a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntet és tekintetében nem lehet alkalmazni. 6. §. Ha az elítéltet a német megszállás alól történt felszabadulás előtt szabadságvesztésbüntetésének félbeszakításával vagy annak végrehajtása helyett büntető jellegű katonai alakulatba osztották be, avagy demokratikus meggyőződése (magatartása) vagy vallása, illetőleg származása miatt elhurcolták, azt az időt, amely alatt szabadságától meg volt fosztva, a 2. és 4. §-ok esetén kívül is úgy kell tekinteni, mintha az alatt szabadságvesztésbüntetését töltötte volna. 7. §. Azt a fiatalkorút, akit a jelen törvény hatálybalépése előtt rögtönítélő eljárás során fogházbüntetésre ítéltek, az igazságügyminiszter az 1908: XXXVI. te. 29. §-ának első bekezdésében megszabott egyéb előfeltételek fennállása esetében büntetése kétharmad részének kitöltése előtt is féltéOrszággyűlési iromány. 1947—1951, I. kötet. 37