Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-20 • Az országgyűlés mentelmi bizottságának jelentése az Nbr. 17. §-ának 6. pontjába ütköző népellenes bűntett és a Btk. 478. §-ába ütköző hivatali bűnpártolás bűntettével gyanúsított Pfeiffer Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

- m 20. szám. Az iratokhói kétségtelenül megállapíható, hogy a vallomásnak az a része sem áll helyt, amely szerint a hamis tartalmú közokiratot dr. Pfeiffer Zoltán vette volna kézhez és juttatta volna el — titkára útján — a népügyészhez, az eljárás megszüntetésére vonatkozó utasítással. Az iratok között elfekszik ugyanis dr. Orbán Gábornak, Orbán János bátyjának 1947 január 28^án tett vallomása, amelyben előadja azt, hogy a szombathelyi tartózkodást igazoló helyhatósági bizonyítványt ő vette át Arany Bálinttól és juttatta el öccsének ügyvédjéhez, dr. Gáspár Istvánhoz. Ugyancsak elfekszik az iratoknál dr. Gáspár István ügyvédnek, Orbán János akkori védőjének 1947 január 28-án tett vallomása, amelyben előadja azt, hogy a Szombathelyről származó helyhatósági bizonyítványt ő juttatta el dr. Szönyi népügyészhez. • Ide vonatkozólag vallomást tett Arany Bálint is a népügyészségen, 1947 október 30-án történt kihallgatása alkalmával, ahol a bizonyítvány átadását ugyancsak a fentieknek megfelelően adja elő. Ilyen vallomások mellett arravonatkozólag, hogy dr. Pfeiffer Zoltán az ügy felülvizsgálatán kívül, — amelyre az igazságügyminisztériumnak minden büntetőügyben joga van,,— Arany Bálint személyén keresztül más feladatra is vállalkozott volna, semmiféle komoly támpont sincsen. III. Meg kell ezekután vizsgálni azt, hogy vájjon;dr. Pfeiffer Zoltán hivatalos hatalmával visszaélve, nem gyakorolt-e az Orbán-féle ügy elintézésére olyan befolyást, amely kimerítené a hivatali bűnpártolás bűntettét, illetőleg megvan-e ezen bűncselekmény és nevezett személye közötti kapcsolat? Ennek a kérdésnek vizsgálatánál nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy dr. Szönyi Zoltán volt népügyész lényegében ugyanolyan gyanú- < sítottja az ügynek, mint dr. Pfeiffer Zoltán. Egy népügyészségi megszüntető határozat meghozatalánál a felelősség elsősorban az ügy referensét terheli. Az ügy referense köteles mérlegelni mindazokat a körülményeket, amelyek a kérdéses ügy mikénti elbírálására befolyással bírnak. Orbán János büntetőügyében annak elbírálása, hog}^ a korábbi vallomás visszavonása és a tartózkodási helyet igazoló szombathelyi helyhatósági bizonyítvány miként mérlegelendő, az ügy referensére, dr. Szönyi Zoltánra tartozott. Amidőn dr. Szönyi Zoltán vallomásában a meghozott határozatért a felelősséget dr. Pfeiffer Zoltánra hárítja át, lényegében a saját eljárásának következményeitől igyekszik mentesülni. A.z ügy referense abban az esetben, hà olyan határozat meghozatalára kényszerül, amely jobb meggyőződésével ellentétes, a határozathozatalért való felelősséget magáról csak úgy tudja elhárítani, ha igazolni képes azt, hogy a sérelmezett határozatot felsőbb utasításra hozta meg. Amennyiben dr. Szönyi Zoltán az ügy elbírálásakor abban a megítélésben volt, hogy a vallomás visszavonása és a helyhatósági bizonyítvány, az eljárás megszüntetésére kellő alapot nyújtanak, köteles lett volna a hozandó megszüntető határozat tekintetében írásbeli utasítást kérni dr. Pfeiffer államtitkártól. Ilyen írásbeli utasítást dr. Szönyi nem kért, erre a vallomásában ki sem tér, s ennek az iratokban sincsen nyoma. írásbeli utasítás nélkül a népügyész felelőssége csak az esetben szűnnék meg, ha legalább a megszüntető határozat-tervezetnek az igazságügyminisztériumhoz történt felterjesztése során, magában a felterjesztésben domborította volna ki azt, hogy- a határozatot »államtitkári utasításra« hozta.. Az iratoknál elfekvő felterjesztés azonban ilyen utalást nem tartalmaz. Az, hogy dr.