Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.

1947-20 • Az országgyűlés mentelmi bizottságának jelentése az Nbr. 17. §-ának 6. pontjába ütköző népellenes bűntett és a Btk. 478. §-ába ütköző hivatali bűnpártolás bűntettével gyanúsított Pfeiffer Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

20. szám. 97 Szőnyi valóban a vallomásában foglalt utasítást kapta volna dr. Pfeiffer Zoltántól, semmiféle tárgyi bizonyítékkal alátámasztva nincsen. Ilyen tárgyi bizonyíték csak az írásbeli utasítás, vagy a felsőbb utasításra utaló felterjesztés lehetne. Ezek hiányában a felelősséget egyszerű mentővallomással elhárítani nem lehet. Dr. Szőnyi Zoltán népügyész által meghozott 1946. Nü. 1.475/4. számú határozat, amellyel az eljárást megszüntették és Orbán Jánost azonnal szabadlábra helyezték, részletesen ismerteti megokolásában Orbán Jánosnak a szűrőállomáson tett nyilatkozatát és vallomásának későbbi visszavonását. Utal Szombathely város helyhatósági bizonyítványára, majd a következőket tartalmazza : »a népügyészség által elrendelt pótnyomozás során a nyomozó katonai hatóság a gyanúsított visszavont nyilatkozatában foglaltakat megerősítő, vagy egyéb terhelő adatokat beszerezni nem tudott. Ezek szerint a további eljárástól —• bizonyítékok hiánya, illetve azok megszerzésének nehézsége miatt —• eredmény nem várható, miért is a nyomozást meg kellett szüntetni«. Felmerül a kérdés, vájjon az eljárásnak a helyhatósági bizonyítvány bemutatása után is lett volna még helye? Idevonatkozólag figyelemreméltó dr. Ferencz Tibornak, a budapesti népügyészség vezetőjének —• aki annakidején a megszüntető határozatot, mint az ügy revizora, maga is aláírta —< a mentelmi bizottság előtt tett nyilatkozata amely a gyorsírói feljegyzések szerint a következőkép hangzott el : »Az ügyész . .". amikor megérkezett a közokirat, amely kétséget kizáró, aggálytalan volt, ennek alapján minden kétség nélkül megcsinálta, meg kellett csinálnia, hivatali kötelessége volt, hogy egy, a látszat szerint ártatlan ember ügyében megszüntető határozatot hozzon. Meghozta és felterjesztette minden megjegyzés nélkül a minisztériumba«. Az ügydarab. ezekután jóváhagyás végett az igazságügyminisztérium népbírósági osztályához került, ahol azt egy referens elintézte, majd aláírásra dr. Pfeiffer Zoltán államtitkárnak adták be. A miniszteriális ügydarabon sem szerepelt olyan feljegyzés, hogy a megszüntetés jóváhagyására vonatkozó határozatot »államtitkári utasításra« hozták, tehát a referensnek itt sem volt aggálya az elintézést illetőleg. Egyedüli gyanús körülményként jelentkezik az a tény, hogy a minisztérium ügydarabján hiányzik az illetékes osztályfőnök láttamo?ása, amire azonban felvilágosítást látszik adni a mentelmi bizottság által meghallgatott Bajor László miniszteri tanácsosnak, az igaz ságügy minisztérium népbíiósági osztályvezetőjének az a kijelentése, hogy a minisztériumban hatásköri összeütközések folytán mintegy száz darab olyan ügyirat van, amelyet osztályfőnök aláírása nélkül közvetlenül dr. Pfeiffer Zoltán látott el aláírassak Rá kell mutatnunk arra, hogy dr. Szőnyi Zoltán népügyész felelőssége jelen esetben annál kézenfekvőbb, mert az iratokból egy egészen durva elnézés is kitűnik. Nevezetesen, Szombathely thj. város polgármestere által 1/1417/1946. szám alatt kiállított bizonyítvány azt igazolja, hogy Orbán János »1944. december hó 15—1946 március hó 27-ike közötti időben Szombathelyen tartózkodott.«. Megállapítható viszont az, hogy Orbán Jánost a komáromi szűrőállomáson nyugatról való visszatérése során 1946 január 21-én hallgatták ki és 1946 február 14-én tett dr. Szőnyi népügyész előtt olyan vallomást, amelyben a magára terhelő beismerését visszavonja. A legkisebb gondosság mellett is meg kellett volna állapítania dr. Szőnyi Zoltán népügyésznek, hogy a Szombathely városa által kiadott bizonyítvány tartalmilag valótlan, mert a város polgármestere Orbán János Szombathelyen tartózkodását igazolta olyan időről (1946 március hó 27.), amikor már nyugatról való visszatérése után ellene népbírósági eljárás volt folyamatban és a budapesti népügyészség fogházában letartóztatásban volt. Országgyűlési iromány. 1947—1951. I. kötet. 13