Országgyűlési irományok, 1947. I. kötet • 1-94., I. sz.
1947-20 • Az országgyűlés mentelmi bizottságának jelentése az Nbr. 17. §-ának 6. pontjába ütköző népellenes bűntett és a Btk. 478. §-ába ütköző hivatali bűnpártolás bűntettével gyanúsított Pfeiffer Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
20. szám. 95 Vallotta ezenkívül Arany Bálint azt is, hogy a megszerzett helyhatósági bizonyítványt, amely Orbán Jánosnak 1944. évi december hó 15-től 1946. évi március hó 27-ig terjedő idő alatt Szombathelyen való tartózkodását igazolta, ő személyesen adta át dr. Pfeiffer Zoltánnak, aki ezt dr. Babos Ferenc nevű titkárának adta dr. Szőnyi népügyészhez leendő továbbítás végett, azzal az utasítással, hogy annak alapján a büntetőeljárás megszüntetésére tegyen javaslatot. Arany Bálintnak ezt a súlyosan terhelő vallomását kell mérlegelni abból a szempontból, hogy vájjon az abban foglalt tényállítások a valóságnak megfelelnek-e? Arany Bálint ugyanis ezt a vallomását két ízben visszavonta. A budapesti népbíróság által megküldött iratok között szerepelnek az Orbán János elleni Nb. 1.194/1947. számú bűnügy iratai is. Ezeknél az iratoknál elfekszik annak az 1947. május 24-én megtartott népbírósági tárgyalásnak a jegyzőkönyve, amely népbírósági tárgyalás eredményeként Orbán Jánost elítélték. Ekkor kihallgatták Orbán János ismert kiszabadítási ügyében Arany Bálintot is, aki a jegyzőkönyv szerint a következő vallomást tette : »En meglátogattam őt (Orbánt) a fogdában, beszélgettem vele s mivel beszéde közben említette, hogy Szombathelyen is megfordult, jött egy ötletem, hogy írok egy szombathelyi Döbrössi János nevezetű református lelkésznek, ki közösségi tag volt, és megkérem, hogy szerezzen vádlottnak valamilyen igazolást, hogy a vádbeli időben legalább is részben Szombathelyen tartózkodott.« A vallomás szerint tehát a szombathelyi helyhatósági bizonyítvány megszerzése nem 'dr. Pfeiffer Zoltánnak, hanem Arany Bálintnak egyéni ötlete volt. A vallomásban arról, hogy a helyhatósági bizonyítvány hamis voltáról Pfeiffer Zoltán tudott volna, említés nem történt. Arany Bálint a fent említett és dr. Pfeiffer Zoltánra súlyosan terhelő vallomását másodszor is visszavonta -és pedig a budapesti népügyészségen 1947. évi október hó 30-án gyanúsítottként történt kihallgatása során. Ebben a vallomásban, annak kiemelésével, hogy az 1946. évi február hó 6-án felvett jegyzőkönyv egyes megállapításai tévesek, szószerint a következőket mondotta : »Előadom, hogy amikor 1946 januárjában első ízben dr. Pfeiffer Zoltán akkori igazságügyi államtitkárt felkerestem, nem azt mondtam, hogy barátom Orbán János, a Hunyadi SS hadosztály katonája volt és az emiatt ellene indított bűnvádi eljárásban segítse őt megmenteni, hanem azt, hogy barátom Orbán János nyugatról visszatérőben a szűrőállomáson fennakadt és itt azt a vallomást tette, hogy a Hunyadi SS hadosztályban szolgált.« Folytatólag előadta Arany Bálint, hogy ő maga felajánlotta egy olyan bizonyítvány beszerzését, amely Orbánnak a vádbeli időben Szombathelyen való tartózkodását fogja igazolni, majd a következő jegyzőkönyvi kijelentést tette: »Pfeiffer egyáltalában nem érdeklődött aziránt, hogy Orbán János tényleg Hunyadi SS páncélos volt, vagy pedig alaptalanul terhelte magáin, hanem vállalkozott arra, hogy egy ilyen igazolás esetén az ügyet kivizsgálja és kedvezően elintézteti. Kjelentette Arany Bálint azt is, hogy »a jegyzőkönyv azon része, amelyben azt állítom, hogy Pfeiffer államtitkár adta azt a tanácsot, hogy Orbán a népügyész előtt vonja vissza beismerő vallomását és ennek alátámasztására szerezzek Szombathelyről hatósági bizonyítványt, téves, mert a beszélgetés a valóságban a fent előadott módon folyt le közöttünk.« Ezzel Arany Bálintnak, dr. Pfeiffer Zoltánt terhelő vallcmása, annak legsúlyosabb részében, megdőlt. A vallomásokból nem vitás tényként állapítható meg az, hogy dr. Pfeiffer Zoltán Arany Bálintnak hamis igazoló okirat megszerzésére tanácsot nem adott. Arany Bálint első vallomása azonban nemcsak ebben a részében bizcnyult valótlannak.
