Nemzetgyűlési irományok, 1945. III. kötet • 173-209., IV-V. sz.
1945-173 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről
58 173. szám. Ha valamely szövetkezet a kitűzött határidő alatt a javaslat szerinti átalakulási kötelezettségének nem tesz eleget, a cégbíróság —* a bejelentési kötelezettség elmulasztására előírt eljárás eredménytelensége esetében — a szövetkezet feloszlatását rendelheti el. Tudomásom van arról, hogy működnek olyan szövetkezetek, amelyek még az alapszabályok módosítása után sem lesznek a javaslat szerinti szövetkezetekké, mert alakulásuk és eddigi működésük erre semmi reményt nem nyújt. Itt utalok arra, hogy egyes napilapokban szövetkezeti keret eladását hirdetik. Tudomásom van arról is, hogy ugyanazok a személyek 7—8 szövetkezetet alapítanak, amelyek kizárólag egyesek vagy egyes csoportok érdekeit szolgálják. Az ilyen szövetkezet megtartása közérdekellenes volna. Ebben a kérdésben való állásfoglalás mélyen belenyúl a magánjog körébe s ezért a javaslat annak eldöntését nem közigazgatási útra, hanem választott bíróság hatáskörébe utalja. A szövetkezetek életében kívánatos rend mielőbbi megvalósítása, továbbá a jogbiztonság érdekében is kimondja azonban a javaslat, hogy az ilyen választott bírói eljárásokat a törvény hatálybalépésétől számított hat hónap alatt be kell fejezni (185. §). A javaslat szerint nincs akadálya annak, hogy azok a szövetkezetek, amelyek a javaslat rendelkezéseinek megfelelően nem kívánnak átalakulni vagy olyannak minősülnek, amelyek elől az átalakulás lehetőségét az ismertetett okok miatt el kell zárni, működésüket részvénytársasági vagy korlátolt felelősségű társasági formában tovább folytassák anélkül, hogy előzőleg fel kellene számolniok. Ebben is a javaslatnak az a célkitűzése jut kifejezésre, hogy a javaslat csàk a szövetkezeti életet kívánja a nem szövetkezeti vállalkozásoktól megtisztítani, de az utóbbi vállalatoknak más vállalati formában való boldogulása elé nem kíván akadályt gördíteni. A javaslat — mint már bátor voltam kifejteni —- a tagok között általában az egyenlő jog és kötelezettség elve alapján áll és nem engedi meg, hogy az alól az alapítók kivétessenek (21. § (2) bekezdés és 23. § (3) bekezdés). Ezeket a rendelkezéseket természetesen figyelembe kell venni a szövetkezeteknek a törvény szerint kötelező átalakulása során is. Ezekre az esetekre ad szabályt a javaslat 184. §-a, amikor kimondja, hogy ha a szövetkezet alapszabálya egyes tagoknak különös előnyt biztosít, az ilyen megkülönböztetést az alapszabály módosításánál meg kell szüntetni. A különös előny ellenértékét a közgyűlés állapítja meg úgy, hogy a különös előnyt élvező tag részére meghatározott számú új üzletrész jegyzését teszi lehetővé. Ha a tag a közgyűlés határozatát magára nézve sérelmesnek találja, a szövetkezetből küéphet. Ilyen esetben a kilépés feltételei tekintetében a szövetkezet nem módosított alapszabályainak rendelkezéseit kell alkalmazni. Jogfejlődésünk a különleges szövetkezetek egész sorát építette ki. Ezek a szövetkezetek mind a Kt. alapján állanak, különleges célkitűzéseiknek megfelelően azonban a Kt. rendelkezéseitől eltérő jogszabályok is vonatkoznak rájuk. Ezekre a szövetkezetekre a javaslat rendelkezéseit nem lehet minden további nélkül kiterjeszteni, mert a részletek átvizsgálása nélkül nem lehet megállapítani, hogy a javaslat rendelkezései a különleges jogszabályok rendelkezéseivel mennyiben férnek össze. De jogpolitikai szempontból is helyesebb, ha ezeket a különleges és nyilván változó jogszabályokat nem a törvény, hanem egy-egy külön rendelet szabályozza. Hiszen ezek a külön jogszabályok már nem a szövetkezeti eszme tiszta tartalma szerint alakult szövetkezeteket, hanem valamely különleges gazdasági célt is szemelőtt tartó jogviszonyokat szabályoznak.
