Nemzetgyűlési irományok, 1945. III. kötet • 173-209., IV-V. sz.

1945-173 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről

56 173. szám. Ezeknek az elvi alapoknak lefektetése mellett, a javaslat a kamarai képviselők választásának részleteit a Kamara választási szabályzatára bízza. A javaslat meghatározza a Kamara közgyűlésének hatáskörét, majd igazgatóságáról rendelkezik. Idevonatkozóan csak azt a szabályt kell kiemelni, hogy a Kamara igazgatóságát a képviselők közül titkos szavazással kell megválasztani és a választásnál itt is figyelemmel kell lenni arra, hogy az igazgatóságban az ország szövetkezeti szakmái képviseletet kapjanak. Egyébként a javaslat a Kamara részletes szervezetének, szervei hatáskörének és ügyvitelének megállapítását a Kamara ügyrendjére bízza, amelyet a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter hagy jóvá. így megvan a jogi lehetősége annak, hogy — ha a szövetkezetek érdeke megkívánja és a Kamara vagyoni helyzete ezt lehetővé teszi — a Kamara helyi teendőinek ellátására a jövőben vidéki kirendeltségek felállítását határozza el. A Kamarát a szövetkezetek tartják fenn. Ezért minden szövetkezetnek a Kamara ügyrendjében megállapított tagdíjat kell fizetnie. A tagdíjat az ügyrend általános rendelkezései szerint egyes esetekben a Kamara veti ki és ennek határozata ellen az egyes szövetkezetek a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszterhez jogorvoslattal élhetnek. Nem lehet vitatni, hogy a szövetkezetek egységes és szakszerű ellenőrzésének a szövetkezeti mozgalom fejlődése érdekében jelentős szerepe van akkor, ha az ellenőrzés a szövetkezetek támogató segítségével jár. A tagszövetkezeteknek ilyen egységes és szakszerű ellenőrzése a központokon keresztül biztosított. Nincs azonban biztosítva a központok és a központ kötelékébe nem tartozó szövetkezetek ellenőrzése. Ennek a feladatnak megoldására előbb a Kamara kebelén belül ellenőrző kötelék kötelező felállítására gondoltam. Az O. Sz. K. életrehívásával azonban kérdésessé vált, hogy szükség lesz-e ilyen szervezetnek a Kamara kebelén belül való felállítására, hiszen a szövetkezetek túlnyomó része előreláthatóan az 0. Sz. K. tagszövetkezetei lesznek. Ilyen tényállás mellett pedig a jelentkező feladatot a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter mm szakértői is elláthatják. A kérdésben a helyes megoldást a gyakorlat tapasztalatai fogják megmutatni s ezért a javaslat nem írja elő kötelezően a Kamara kebelén belül az ellenőrző kötelék felállítását, hanem annak csak jogi lehetőségét adja meg. Az ország szövetkezeti élete csak akkor lesz teljes, ha a szövetkezeteknek egymásközti gazdasági kapcsolatait is megteremtjük azon keresztül, hogy azok feleslegeit és hiányait vagy azok egy részét a leggazdaságosabb módon egymással kicserélve egyenlíthetik ki. Ez az elgondolás az alapja a javaslat ama rendelkezésének, amely lehetővé teszi» hogy a Kamara a szövetkezetek egymás közötti és másokkal való üzletkötésének előmozdítása céljából Országos Szövetkezeti Vásárt állítson fel. A Vásár a szövetkezetek eladásra szánt vagy beszerezni kívánt áruit nyilvántartja és közvetítéssel, valamint a napi árak jegyzésével gondoskodik arról, hogy az érdekeltek között az ügyletkötés a leggazdaságosabb feltételek között menjen végbe. A Vásár tevékenységéért közvetítési díjat szedhet, smelynek összege magasabb lesz a nem szövetkezeti formában működő vállalatokra nézve, mint a szövetkezetekre. Egyébként a Vásár és azt igénybevevő felek közötti jogviszony részletes feltételeit a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter által jóváhagyott üzletszabály határozza meg (171. §). A gazdasági élet szakemberei nem egy esetben adtak kifejezést annak a véleményüknek, hogy különleges gazdasági jogviták elbírálására a választott bírói eljárás igen alkalmas. Ezért a javaslat lehetővé teszi, hogy a Kamarán belül a szövetkezeti jogviszonyból egyfelől a szövetkezet, másfelől a szövetkezet igaz-