Nemzetgyűlési irományok, 1945. III. kötet • 173-209., IV-V. sz.
1945-173 • Törvényjavaslat a szövetkezetekről
öS 173. szám. kapcsolatait és intuicióit. E javaslat kizárólag az országos jelleggű olyan nemzetközi áruforgalom lebonyolítását kívánja a szövetkezetekre bízni, amelyek áruit a szövetkezetek állítják elő vagy termelik. Nem cáfolható ugyanis annak az elvnek méltányos és igazságos tartalma, hogyha a termelőszövetkezetek az ország gazdasági érdekeit szem előtt tartva, megfelelően úgy termelnek, hogy ebből a kivitelre is jut, az ezzel járó hasznot, még ha az nemzetközi forgalomból ered is, elsősorban a termelőszövetkezeteknek, továbbá a velük együttműködő értékesítőszövetkezeteknek kell biztosítani. Ha azonban a nemzetközi kapcsolat tárgyánál fogva a szövetkezeti élettől távol áll, annak lebonyolítása továbbra is megmarad teljes egészében a kereskedelemnek. Ez a gondolat jut kifejezésre a javaslatnak abban a mondatában, hogy a szövetkezetek az ilyen megbízást csak akkor kapják meg, ha ezeknek a feladatoknak a szövetkezetek útján való végrehajtása egyben az ország általános közgazdasági érdekeit is szolgálja. Nem célja a javaslatnak, hogy állandó jellegű állami,vagy más közületi támogatásban részesülő szövetkezeteket hívjon életre. Mégis éppen a szövetkezeti mozgalom fejlődése érdekében fel kellett a javaslatba venni r olyan rendelkezést is, amely azt hivatott biztosítani, hogy ha a szövetkezet támogatásban részesül és ellenőrzését ez okból a támogató vagy segélynyújtó szükségesnek tartja, az ellenőrzés ne minden esetben különböző és szétfolyó, hanem a javaslat szövetkezeti rendszerébe szervesen beillő eljárás legyen. A javaslat egyik célja, hogy a szövetkezeti életünkben mutatkozó zűrzavarban mielőbb rendet csináljon és a törvény alapján álló szövetkezeti eszmét a »szövetkezet« szón keresztül is védelmébe vegye. A szükséges átalakulást a javaslat a törvény hatálybalépésének napjától számított hat hónap alatt kívánja végrehajtani. Ez alatt a határidő alatt a törvény hatálya alá tartozó minden szövetkezet köteles a törvénynek megfelelően átalakulni. Es ha ez végbemegy, hatálybalép az a szabály, hogy a »szövetkezet« szót cégében csak a törvény szerint működő vállalat használhatja (150. §). A javaslat a szövetkezetek egymás közötti versenyében elvileg a teljes szabadság alapján áll, azonban ez a szabadság éppen a szövetkezeti eszme érdekében nem lehet határtalan. Nem lehet ugyanis tűrni azt, hogy a szövetkezetek egyes helyeken gombamódra szaporodjanak és — bár mindegyike a törvénynek megfelelően működik — eme verseny szükségképpen egyik vagy másik szövetkezet anyagi összeomlásához vezessen. Ha ugyanis a kereskedelmi társaságok közül egyik vagy másik tönkremegy, a köz tekintetében ennek jelentősége általában nincs. Más a helyzet azonban a szövetkezeteknél, amelyek — mint már bátor voltam kifejteni — közösségi jellegűek és egy szövetkezet összeomlása nemcsak a tönkrement szövetkezetre, hanem az egész szövetkezeti intézményre rossz fényt vethet. Az ország mai szövetkezeti telítettsége mellett ennek a kérdésnek pillanatnyilag jelentősége alig van, azonban mégis figyelemmel kell lenni arra, hogy éppen a szövetkezeteknek nyújtott különleges kedvezmények folytán ilyen lehetőséggel számolni kell. Ennek elkerülhetése érdekében a javaslat 151. §-a kimondja, hogy ha egyes gazdasági tájakon, községekben vagy városokban, avagy azok egyes részein a szövetkezet gazdasági megalapozottsága a már meglévő szövetkezetekre figyelemmel, nincs meg, a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter a szövetkezet tárgya szerint illetékes miniszterrel egyetértve, egyes helyeken szövetkezet alakítását, a Kamara javaslatára, meghatározott időre megtilthatja. Ez a felhatalmazás nem jelenti a szövetkezetek megalakulásának engedélyhez kötését. Itt ugyanis nem egyes szövetkezetek megalakulásának meg- vagy meg nem engedéséről van szó. Ebben az esetben az államhatalom nem egyes szövetkezetekkel áll szemben, hanem ha a szövetkezetek törvényes érdekkép vi-