Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.
1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről
296 136. szám. Viszont másik részről sem ragaszkodik mereven az 50 évben megállapított határhoz. Biztosítja egyrészt, hogy magánszemélyek már 50 év előtt is részben tudományos kutatáshoz, részben egyéb érdekből a szükséges adatok oirtokába juthassanak. Itt azonban természetszerűen megfelelő korlátokról kellett gondoskodni. Az iratok természetének, nyilvánosságra hozhatóságának megítélésében,^ az engedély .megadása vagy megtagadása tekintetében az a miniszter az illetékes, ' aki alá a kérdéses köziratot létrehozó hatósáfg stb. tartozik vagy tartozott. Az engedélyadás egyszerűsítését szolgálja az, hogy az engedélyezés jogát a miniszter más hatóságra (arra, amelyik működésében az iratok keletkeztek vagy.arra, amelyik az iratokat őrzi stb) átruházhatja. Az ilyen engedélyhez való kötést nem kívánja alkalmazni a törvény olyan esetben, ha valaki nem kutatást óhajt végezni, hanem csak valamely pontosan körülírt adatot (pl. kinevezés időpontja) kíván megszerezni vagy valamely pontosan meghatározott iratról (pl. névváltoztatásról szóló rendelet) kéri másolat kiállítását. Ilyen esetben a köziratot őrző közlevéltár külön engedély nélkül is tájékoztatást vagy másolatot adhat a magánszemélyekhez szóló kiadványoknak a közlevéltárban őrzött fogalmazványairól, illetőleg a kozmátoknak mindazon részeiről, amelyeknek a tartalma olyan természetű, hogy ' magánszemélyek a közérdek vagy a hivatali érdek sérelme nélkül az ügy intézése során eredetileg is megismerhették. A (3j bekezdésben említett hatóságok iratai tekintetében a különleges elbírálást azok iratainak sajátos természete indokolja. A kutatás jogát ezekben az iratokban az 1. § (s)' bekezdése alapján kiadott szabályzatok a különleges helyzetre tekintettel sajátosan szabályozhatjákAz S. §-hoz. Hogy milyen köziratok helyezehdők közlevéltárba és milyen közlevéltárba, törvények és egyéb jogszabályok: határozzák meg. Ezeket a törvény az egyes levéltári őrzőhelyekről szóló fejezetekben itt-ott bővítve, továbbfejlesztve veszi át, A levéltári őrzőhelynek az a lényege, hogy elsőrendű feladatának tekinti a reábízott iratok őrizetét, szakszerű kezelését és használhatóságának előmozdítását, továbbá az, hogy — a foly» ügyvitelt kiszolgáló egyéb iratőrzőhelyekkel szemben —' az iratoknak nem néhány évre szóló, átmenet?,, hanem végleges állomáshelye. Az ilyen őrzőhelyeket a törvényjavaslat levéltáráknak nevezi. Egyúttal felsorolj a,, hogy mely levéltárak esnek a közlevéltár fogalma alá. Azzal ármegállapításával, hogy a köziratokat közlevéltárban kell elhelyezni, a törvényjavaslat elejét kívánja venni annak a különösen a múltban sűrűn, előforduló szokásnak, hogy köziratok különféle úton-módon — esetleg közhatalmat gyakorló személyek hagyatékában maradva — közlevéltárnak nem«tekintett őrzőhelyekre kerültek, illetőleg úgy őriztetnek ma is. (Ez különben a köziratnak, forgalmon kívüli dologgá nyüvánításával is összeegyeztethetetlen.) A közjegyzők régi iratainak és kezelési könyveinek megőrzését illetőleg a törvényjavaslat változatlanul fenntartja az érvényben lévő jogszabályokat. III. Fejezet. ' A Magyar Országos Levéltár ,és az állami kerületi levéltárak.. A 6-+7. §-hoz. Az Országos Levéltár szervezeti és ügyviteli kérdéseinek * törvényes rendezését az teszi szükségessé, hogy erre az Országos Levéltár felállításakor 1874-ben nem került sor. Működése azzal indult, hogy a kifály 1874. évi október hó 14-én országos levéltárjiokot nevezett ki és ennek előterjesztése i
