Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.
1945-136 • Törvényjavaslat a levéltárügy rendezéséről
136. szám. 297 alapján a rendi korszak megszűnt központi hatóságainak iratanyagát kormány hatósági rendeletekkel szervezetileg az > újonnan felállított állami levéltárba vonták be. Alapkérdései azonban törvényes rendezés jiélkül maradtak. Az azóta eltelt icjő alatt az Országos Levéltár szervezetének, illetve ügyvitelének nem egy pontja nyert törvényhozási úton (1883:1., 1922 : XIX., 1934 : VIII. te.) szabályozást, a rninden részletet tisztázó törvényes rendezés azonban mindmáig nem történt meg. Ez a súlyos liiány a valóságban lépten-nyomon érezhető j ingadozásokra, sőt következetlenségekre vezetett.. Az Országos Levéltár helyzetét és alkalmazottait illetőleg a törvény az 1934: VIII. te. megfelelő rendelkezéseit vette át. A 8. §-hoz. A törvényjavaslat részben határozottan megjelöli, részben pedig számolva a fejlődéssel/ a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, valamint az érdekelt miniszternek megítélésére bízza annak az, eldöntését, hogy az Országos Levéltár-a jövőben milyen iratokat vesz át megőrzésre. Szándékosan nem állapítja meg az iratok átadásának az időpontját. Az átmeneti és a végleges iratőrzőhely, más szóval az irattár» és a levéltár közé vont időhatár ugyanis inkább elméleti jelentőségű. Ezt az fdőhatárt a gyakorlatban nem lehet minden esetben megtartani- Ennélfogva célravezetőbbnek látszott az a< megoldás, hogy az átvétel időpontját a 8. §-ban megállapított hatóságok, hivatalok, testületek, intézmények és az Országos Levéltár esetenkint külön állapítsák meg. A törvényjavaslat nem kívánja az Országos Levéltár gyűjtőkörét a nem központi jellegű hatóságok, hivatalok, testületek és intézmények irataira kiterjeszteni. Minden iratnak ugyanis elsősorban azon a helyen van sajátos értéke, ahol keletkezett, amely helynek a múltját örökíti meg, ennélfogva á történetírás érdeke is azt kívánja, hogy a helyi történet forrásai az érdeklődők számára a közelben álljanak rendelkezésre. Az Országos Levéltár gyűjtési körének mások birtokában lévő iratokról készült másolatokkal való kiszélesítése a magyar -történetírás előmozdítására szolgál. Ilyen módon ugyanis hozzáférhetővé válnak a kutatás által egyébként nehezeit elérhető. vagy egyáltalán el nem érhető közés "magánlevéltárak, továbbá iratgyüjtemények értékei. Történeti értékű iratoknak a tulajdonjog fenntartásával való átvétele útján az Országos Levéltár egyrészt, a magánlevéltárak védejmét, másrészt hozzáférhetőségét kívánja biztosítani. Mind a két szempont indokolttá teszi, hogy az Országos Levéltár a,törvény] avaslat szerint nem köteles bármilyen iratot vagy levéltárat elfogadni, csak olyanokat, amelyek — megítélése szerint — erre érdemesnek látszanak. Az iratok átvételének feltételeit/az Országos Levéltár és az íratok tulajdonosa között kötött szerződés állapítja meg. A levéltári munka zavartalanságának biztosítása érdekében , szükségesnek látszott annak a szabályozása, hogy az Országos Levéltár ,0nek a részére végez levéltári kutatást, illetőleg ad szakvéleményt. Az Országos Levéltár által adott szakvélemény ugyanis nem egyszerű adminisztratív ténykedés, hanem mindig tudományos felkészültséggel végzett munka, amelyet sok esetben egészen különös levéltári és történeti ismereteket igénylő levéltári kutatások előznek meg. Ezért a törvényjavaslat a kutatás elvégzésére csak meghatározott, közérdekbőj fontos esetekben kötelezi 1 az Országos Levéltárat. Mivel a törvényjavaslat az iratok hozzáférhetőségét és a levéltári kutatást mindenki számára széles keretek között biztosítja, nem látszott ^megengedhetőnek,, hogy az Országos Levéltár magánszemélyek kérésére levéltári kutatást végezzen, vagy valamely levéltári, illetve történeti kérdésben véleményt adjon. Minden magánérdekű kutatás nem kisebb feladatok végzését hátráltatná; mint az ország történeti jelentőségű iratanyagának tudományos rendezését, hozzáférhetővé tételét és hasznalatának Nemzetgyűlési iromány. 1945—1949. II. kötet, 38 \
