Nemzetgyűlési irományok, 1945. II. kötet • 71-172., III. sz.

1945-71 • Törvényjavaslat a nemzetgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről

71. szám. 0 gadni, mindenesetre azonban azzal a lényeges eltéréssel, hogy az alkalmazott képviselősége alatt közszolgálati állásával egybekötött illetményeket nem élvezhet. Az érdekeltségi összeférhetetlenség terén nem lehet többé irányadó kul tekin- ' teni az 1901 : XXIV. törvénycikknek túlságosan részletező és förmalisztikus tényállásait, amelyek a törvény szándékának meghamisítását elsősorban lehetővé tették, hanem a szabályozást általános elvi alapra kell helyezni. Ugyanez vonatkozik a közbenjárási összeférhetetlenségre is. Az idevonatkozó múltbeli jogszabályok ezenfelül még azért is átdolgozásra szorulnak, mert megszegésükhöz részben semmiféle jogkövetkezmény nem fűződött. Átdolgozásra szorulnak a méltatlansági összeférhetetlenség esetei is, különösen abból a célból, hogy a választójogi törvénnyel való összhang megfelelően biztosíttassák. Végül az összeférhetetlenségi eljárás módosítása sem kerülhető el. Az 1901 : XXIV. törvénycikkerszervezett zsűrirendszer, úgyszintén az eljárás kettéválasztása' . az összeférhetetlenségi bizottság és a zsűri között nem vált be és nagy mértékben hozzájárult a múltban az összeférhetetlenség könnyelmű, komolytalan kezeléséhez. Mindezek a szempontok arra indították a kormányzatot, hogy amikor a demokratikus államrend követelményeinek, a közvélemény Sürgető óhajának és a nemzetgyűlés tagjai körében is felmerült általános kívánságnak megfelelően az összeférhetetlenség kérdésében törvényjavaslattal lép a Nemzetgyűlés elé, ez a törvényjavaslat ugyan kis terjedelemben, mégis az összeférhetetlenség egész területére kiterjedve — az erre vonatkozó évtizedes tapasztalatok és «idevágó törvényhozási előmunkálatok eredményeinek felhasználásával — a deáfckratikus felfogásnak megfelelő, általános elvi alapokon nyugvó szabályozástjjjbííjon magában, Mégis tisztában kell lenni azzal, hogy az összeférhetetlenség kérdését minden tekintetben megnyugtató módon, minden igényt kielégítően, minden előfordulható esetet előrelátva, kimerítően szabályozni lehetetlen. Az összeférhetetlenségi törvény nem más, mint általános keret, amelybe életet az összeférhetetlenségi gyakorlat lehel. Ennek kialakítása során kell az igazi demokrácia és a tisztult közéleti felfogás szellemében őrködni azon, hogy a Nemzetgyűlés minden tagja hivatását illetéktelen hatásoktól függetlenül, a magyar, nép érdekében, lelkiismeretesen, önzetlenül és a közéleti erkölcs íratlan szabályai szerint lássa eh Az előrebocsát ott aknák megfelelően a jelen törvényjavaslat 1—5. §-ai olyan helyzeteket, cselekményeket és magatartást nyilvánítanak »összeférhetetlennek, amelyek a Nemzetgyűlés tagját akadályozhatják hivatásának minden illetéktelen hatástól független ellátásában (közszolgálat, egyéb alkalmazás és megbízás vagy foglalkozás, gazdasági érdekeltség), 6—9. §-ai pedig olyanokat, amelyek a képvi- • selőt méltatlanná vagy alkalmatlanná teszik a törvényhozásban való részvételre (a nemzetgyűlési tagságnak a köztisztességbe ütköző felhasználása, kijárás, törvényhozói kötelesség megszegése, a képviselő személyében rejlő érdemtelenség). A 10— 14. §-ok szabályozzák az összeférhetetlenség bejelentését és eldöntését, a 15. § pedig az összeférhetetlenség következtében a törvényhozásból kivált képviselők pótlása felől rendelkezik. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az összeférhetetlenség fajai közül elsőnek a törvényjavaslat a közszolgálati összeférhetetlenséget teszi szabályozás tárgyává, amely a történelmi fejlődés során eleinte az összeférhetetlenségnek egyedüli, majd legjobban kiképzett típusa volt. Nemzetgyűlési irom&ny. 1945—1949. II. kötet. . 2