Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.
1945-5 • Törvényjavaslat Magyarország államformájáról
46 5, szám. ezért arra kell törekedni, hogy túlságos sűrűn ne kerüljön sor a köztársasági-elnök megválasztására. Másfelől az sem volna kívánatos, hogy a köztársasági elnök megbizatása aránytalanul hosszú ideig- tartson, mert az ellentétben állna a köztársasági államforma egyik lényeges követelményével. A törvényjavaslat 2. §-ának (2) bekezdése —• mintegy középúton haladva — á köztársasági elnök megbízatásának tartamát négy évben szabja meg. Ez a tartam megfelel a Nemzetgyűlési képviselők megbizatása tartamának. Természetszerűen egyáltalán nem volna kívánatos, hogy a köztársasági elnök és a Nemzetgyűlés megbizatása ugyanabban az időpontban érjen véget. Erre azonban aligha kerülhet sor, mert a köztársaság első elnökének megválasztása jóval később történik, mint a Nemzetgyűlés összeülése : a köztársasági elnök megbizatása tehát minden bizonynyal át fog nyúlni a következő Nemzetgyűlés megbízatásának tartamára. A 3. §-hoz. A törvényjavaslat 3. §-a a köztársasági elnökké választhatóság előfeltételéül csupán két kelléket szab meg, nevezetesen a magyar állampolgárságot és a harmincötödik életév betöltését. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy csak olyan személy állítható az állam élére, akit a honpolgárság és az ebből folyó hűség köteléke fűz az országhoz. A harmincötödik életév betöltése szintén természetszerű követelmény, mert az állam képviseletére hivatott elnök tisztségének ellátásához nagyobb élettapasztalat, higgadt megállapodottság szükséges, ez pedig a harmincötödik életév elérése előtt nem feltétlenül van meg. A törvényjavaslat tartózkodott egyéb választhatósági kellékek megszabásától. Tette ezt elsősorban azért, hogy az állami akarat minél szabadabban érvényesülhessen az elnökválasztás terén és mert felfogása szerint minél több feltétele van a meg választhatóságnak/annál több lehetőség nyílik az elnökválasztás törvényszerűségének vitássá tételére. A 4. §-hoz. A törvényjavaslat 4. §-a a választási eljárást szabályozza. A választási eljárás komolyságának biztosítékául kimondja, hogy a választást jelölés előzi meg, amelynek érvényességéhez a Nemzetgyűlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. Minden nemzetgyűlési képviselő csak egy jelöltet ajánlhat ; a többes ajánlás mindegyiket érvénytelenné teszi. A szabályozásnak ez a módja kizárja a megválasztás komoly esélye nélkül induló, túlságosan nagy számú jelölt szereplését, ami egyfelől az eljárás komolyságának esnék rovására, másfelől a parlamenti béke megbontására is alkalmas lehetne. Ha a szükséges ajánlást csak egy jelölt nyertééi, a törvényjavaslat 4. §-ának (2) bekezdése értelmében nincs szükség szavazásra ; ebben az esetben a jelölt a Nemzetgyűlés tagjai legalább kétharmad részének jelenlétében közfelkiáltással választható a köztársaság elnökévé. Egyébként a választás szavazás útján történik. A választás szabadságának önként értetődő követelménye a szavazás titkossága. Ez felel ínég a demokratikus állami rendszer igényeinek és ez áll összhangban a nemzetgyűlési képviselők választásának módjával is. Mindazonáltal elképzelhetők olyan politikai okok, amelyek nyilt szavazást tesznek szükségessé. Éppen ezért a javaslat 4. §-ának (2) bekezdése nem zárja ki feltétlenül a nyilt szavazást, kimondván, hogy a Nemzetgyűlés legalább száz tagjának írásbeli indítványára nyilt szavazást kell tartani. Az indítvány feltételéül megszabott nagyszámú aláírás kellő biztosítékot látszik nyújtani arra, hogy nyilt szavazás csak komoly okból, a nemzetgyűlési tagok jelentős részének kívánságára tartassék. A 4. § további rendelkezései biztosítják, hogy a választás legfeljebb három szavazással, legfeljebb három egymásra következő nap alatt, minden körülmények
