Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.
1945-61 • Indítvány
61. szám. 443 A törvényjavaslat az érdekképviseleti szervezetnek három tagozatát építi ki. A múlttal szemben az eltérés azonban nemcsak ott jelentkezik, hogy kevesebb tagozat létesül, hanem, hogy az érdekképviseleti összefogás és irányítás súlypontját a kerületekről a vármegyékre helyezte át a javaslat és ezáltal azt lényegesen közelebb viszi a községi tagozathoz, egyben pedig közvetlen kapcsolatokat teremt az általános igazgatással is. Az eddig túlzottan központias igazgatás helyett, amelynek nem volt meg a szükséges élő kapcsolata a gazdatársadalom legszélesebb rétegeivel, át kell térni alsófokon a gazdatársadalom öntevékenységén alapuló igazgatásra. Szükség van erre az érintkezési lehetőségeknek — bár remélhetőleg csak átmeneti jellegű — rendkívül megnehezedése mellett főleg azért, mert az önálló gazdaságok, illetve gazdálkodó egyedek számának jelentékeny növekedése miatt az igazgatás teendői is annyira fokozódtak, hogy azokat a jelenlegi központosított szervekkel ellátni nem lehet. A hivatalos igazgatási szervezetek további kibővítésére pedig a adminisztrációnknak már eddig is erős túlméretezettsége miatt gondolni sem lehet. Rámutattam már arra, hogy a községi mezőgazdasági bizottság nem volt életképes szerv, hogy csak elhatározásokat hozott létre, amelyeknek végrehajtása azonban biztosítva nem volt. E hibán kíván segíteni a törvényjavaslat, amikor a mezőgazdasági titkár személyében a mezőgazdasági szakemberek nagy tömegét állítja a termelés és szakoktatás szolgálatába és ezen elsőrendű feladatán kívül olyan egyént állít az érdekképviseleti szervezet községi tagozatának rendelkezésére, akinek élethivatása, hogy egész tudását, minden erejét s minden idejét az érdekképviselet feladatainak megoldására és végrehajtására szentelje. Mondottam, hogy az érdekképviselet feladata a múltban az aktív érdekellátás helyett passzív tevékenységben merült ki. Az 1920. évi XVIII. te, nemkülönben az 1937. évi XVII. te. egynéhány feladattól eltekintve csak általánosságban határozták meg a törvényes mezőgazdasági érdekképviseletek önkormányzati testületeinek munkakörét, így az önkormányzati testületek bármilyen kérdéssel foglalkozhattak, de éppen ez a körülmény eleve elvetette határozataiknak súlyát. E hiba kiküszöbölésére a törvényjavaslat az érdekképviseleti szervezet hatáskörét úgy körvonalazza, hogy abban az aktív érdekvédelem, a saját sorsuk intézése kerül előtérbe és a szervezet egyes tagozatai megfelelő hatáskörrel, egyes ügyekben pedig közvetlen hatósági jogkörrel rendelkeznek. Eredményt csak határozott és pontos célkitűzéssel lehet elérni. A javaslat ezt a célt szolgálja azzal, hogy a birtokpolitika, a termelés, az állattenyésztés, a beszerzés és értékesítés, valamint a munkaviszony köréből mindazokat az ügyeket, amelyek célszerűen és jól csak a helyi körülmények ismeretében intézhetők — részletes felsorolással a mezőgazdasági érdekképviselet feladatkörébe utalja. A szabályrendelet alkotási jog pedig lehetővé teszi, hogy egyes nagyfontosságú mezőgazdasági kérdések úgy termelési, mint egyéb vonalon az általános érvényű szokásoktól és gyakorlattól eltérőleg — a törvényes rendelkezések keretein belül —• az illető vidék különleges viszonyainak megfelelően szabályoztassanak. A mezőgazdaság fentiekben vázolt törvényes érdekképviselete a múlttal szemben azonban eredményes működést csak úgy fejthet ki, ha számára eddiginél jelentősebb költségfedezet biztosítható. A költségfedezet tekintetében arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy az érdekképviseletre hárul a mezőgazdasági terme és és termelésfejlesztési feladatainak végrehajtása. E feladatkörnek a betöltése túlhaladja a mezőgazdaság egyoldalú érdekét. El kell ismerni ennek általános jelentőségét. Miként a múltban az iparfejlesztésnek költségei nagy mértékben a nemzet közösségére hárultak, úgy nem tehető észrevétel az ellen, ha a mezőgazdaság törvényes érdekképviselete — amely nemcsak a mezőgazdasági népesség, hanem az ország egyéb foglalkozású lakosságának érdekeit is szolgálja — költségfedezetének hányadát a nemzet közössége viselné. A költségvetés további részét 56*
