Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.
1945-61 • Indítvány
440 61. szám. vonatkozásban elegendő hozzáértéssel és tapasztalattal*kezdik meg küzdelmüket a kifosztottsággal a háborús pusztítások következményeivel és a természet mostohaságá val szemben. Ezeket az új kisbirtokosokat segíteni kell. Megszervezéssel, szakszerű irányítással és amennyire lehetséges, anyagi megsegítéssel is elő kell mozdítani azt, hogy a nagybirtokok helyén létesült új kisbirtokok mielőbb olyan termelést folytathassanak, amelynek keretében megtalálhatják saját boldogulásukat. Egyben pedig a nemzetgazdaság hasznos tényezőjéül is válhatnak. Az ezzel kapcsolatos feladatokat csakis egy teljesen kiépített érdekképviseleti szervezet tudja megoldani és éppen ezeknek a feladatoknak az újszerűsége helyezi különösen előtérbe a mezőgazdaság új törvényes érdekképviseletének mielőbbi megalkotását. A magyar mezőgazdaságnak a múltban is voltak, ma is vannak érdekképviseleti szervei. A szabad társulás útján létesült különböző általános feladatkörű és különleges szakegyesületeken kívül az 1920. évi XVIII. te. már több mint egy negyedszázaddal ezelőtt gondoskodni kívánt a mezőgazdaság egyetemes érdekeinek képviseletéről is. Törvényes érdekképviseleti szervet hívott életre a hegy^ községi törvény is. Ha ennek ellenére a magyar mezőgazdaság egyetemes és az előttünk álló feladatok megoldására alkalmas, demokratikus felépítésű érdekképviseleti szervezetének kiépítéséről mégis ma kénytelen a törvényhozás gondoskodni, úgy ennek mélyenfekvő komoly okai vannak. A mezőgazdaság törvényes érdekképviseletének az 1920. évi XVIII. te. az akkori viszonyok között kétségtelenül demokratikusnak látszó szervezetet adott, ami éppen ezért a nagybirtokosok konzervatív képviselői részéről ellenszenvet is váltott ki. Ennek ellenére az a törvényes érdekképviseleti szervezet sem tudta feladatát megfelelően betölteni. Magasabb tagozatai a kerületi mezőgazdasági kamarák és az Országos Mezőgazdasági Kamara ugyan igyekeztek a törvényes lehetőségek keretei között feladatukat ellátni és tagadhatatlanul eredményeket is értek el, ha nem is tudtak a mezőgazdaság jogos érdekeinek minden tekintetben érvényt szerezni. Az alsóbb tagozatok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött várakozásokat, nem tudták maguk iránt a mezőgazdasági munkások és kisbirtokosok, széles rétegeinek bizalmát, valamint érdeklődését felkelteni és megtartani. Most, amidőn az ország újjáépítési feladatai között a magyar törvényhozás a mezőgazdaság törvényes érdekképviseleti szervezetének kiépítését egyik legsürgősebb teendőként jelölte meg, bizonyára hasznos megvizsgálni azt a kérdést, hogy miért nem váltotta be az 1920. évi XVIII. te. alapján alakult érdekképviseleti szervezet a hozzáfűzött várakozást és miért nem elegendő ma ezen a szervezeten csupán azokat a változtatásokat végrehajtani, amelyek az állami rendnek demokratikus átalakulásából és a nagybirtokrendszer megszüntetéséből kifolyólag váltak szükségessé. Ezek az okok természetüknél fogva két csoportba oszthatók. Az okok egyik része a törvény hibáiban, helytelennek bizonyult elgondolásaiban leli magyarázatát, másik része pedig a törvény végrehajtásában keresendő. Az 1920. évi XVIII. te. egyik legnagyobb hibája az volt, hogy bár a mezőgazdaság törvényes érdekképviseleti szervezetét a legalsóbb közigazgatási egységre, a községre kívánta alapozni, nem gondoskodott olyan életképes községi szervezetről, ameJy a reá váró feladatokkal valóban meg is tudott volna birkózni. A törvény feltételezése az volt, hogy a községi mezőgazdasági bizottság, amely választás útján minden bizonnyal a birtokosok és a mezőgazdasági munkások legkiválóbb képviselőit fogja összefoglalni, kezdeményező és végrehajtó szerve lesz a mezőgazdaságot érintő helyi intézkedéseknek. A törvény nem számolt ázzál, ; hogy egy testületi szerv csak elhatározásokat hozhat létre, azonban maga nem képes azok végrehajtásáról gondoskodni. Már pedig a községi mezőgazdasági
