Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-61 • Indítvány

61. szám. 439 biztosítja, hogy a kormányzati intézkedésekben egyéni és az érdekeltek kívánságával ellentétes elgondolások ne érvényesüljenek. De a demokratikus országépítésnek nemcsak a politikai szempontjai, hanem a célszerűség és szükségesség is megkívánja a kormányzati hatalom mellett a széles néprétegekre támaszkodó és megfelelő Önkormányzattal rendelkező érdekképviseleti szervek létesítését. A kormányzat ugyanis a hatáskörébe utalt területen az általános irányításra és ellenőrzésre hivatott. A változó élet azonban naponként minden vonalon új feladatokat, új problémákat vet fel és ilyenek elé állítja a dolgozók tömegeit. Ezeket a problémákat azok ismerik a legjobban, akik azokkal megküzdeni és azok súlyát viselni kénytelenek. A kormányzat a maga szervezetével és eszközeivel nem is lehet képes arra, hogy ezeket a feladatokat felismerje és megoldhassa, márcsak azért sem, mert az így felmerülő kérdések egyrésze helyi jellegű s így az eltérő helyi adottságoknak megfelelően eltérő intézkedéseket is igényelnek. Az ilyen helyi feladatok tehát a kormányzati irányítás határai között a legtökéletesebben maguknak az érdekelteknek közvetlen közreműködésével oldhatók meg, vagy legalábbis maguknak az érdekelteknek kell rámutatni a megoldás legcélszerűbb módjaira. Magyarország népessége túlnyomó többségének létalapja a magyar föld. A magyar föld művelőinek milliói demokratikus jogaikat kívánják gyakorolni és azt követelik, hogy a törvényhozás teremtse meg számukra azt a haladó szellemű érdekképviseletet, amelyben sorsuk irányítására közvetlen befolyást gyakorolhatnak és boldogulásukat saját maguk is előmozdíthatják. Mindenek előtt tehát ennek a jogos követelésnek kíván eleget tenni ez a törvényjavaslat. A magyar föld művelőinek boldogulása azonban nem választható el magának a mezőgazdasági termelésnek, mint az ország pillérét jelentő nemzetgazdasági ágazatának sorsától. Soha nem képzelt feladatok, leküzdhetetlennek látszó nehézségek áthidalása vár ma a magyar mezőgazdaságra. A bűnös háború és az esztelen rombolás által kifosztott, tönkretett termelés újjáépítésének nehéz munkáját minél gyorsabban meg kell oldani. Végeredményben bármennyire kézenfekvő a nemzetgazdaság egyes ágazatainak : a mezőgazdaságnak, az iparnak, a kereskedelemnek és a hiteléletnek szoros egymásrautaltsága, tagadhatatlanul felismerhetők közöttük érdekellentétek is, amely érdekellentéteket néha az emberi önzés igyekszik előtérbe állítani. Egy olyan országban, ahol az állami és a gazdasági élet létalapját a mezőgazdasági termelés szolgáltatja, természetesen gondoskodni kell arról, hogy a mezőgazdasági termelés a maga prosperitásának a keresésében erőteljesen helyt tudjon állani a többi gazdasági ágazatok törekvéseivel szemben. Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az 1914—18. évi világháború után egyoldalú iparpártoló politika következtében természetesen a mezőgazdasági termelés megfelelő mértékben nem fejlődhetett. A mezőgazdaság érdekképviseleti szervezetének továbbmenőleg tehát az a hivatása, hogy a mezőgazdasági termelés érdekeit egyetemesen és szervezetten tudja megvédeni az egyéb gazdasági ágazatok érdekeivel szemben. Ez nem is nevezhető egyoldalú mezőgazdasági érdeknek, mert az egész ország érdeke, a mezőgazdasági népességen kívül az ország népessége további millióinak sorsa fordul meg azon, hogy milyen mértékben tudja a mezőgazdasági termelés a saját érdekeit érvényre juttatni és e feladatok megoldásán keresztül a mezőgazdasági népesség boldogulását is megtalálni. m A legnagyobb demokratikus vívmány, a nagybirtokrendszer megszüntetése, egészen új feladatokkal jelentkezik. A magyar mezőgazdaság szerkezetében teljesen megváltozott és hazánk a törpe- és kisbirtokosok országává lett. Sokszázezerre rúg azoknak a száma, akik a nagybirtok helyén mint új kisbirtokosok keresik a boldogulásukat. Hiányos felszereléssel és — hibájukon kívül — nem minden