Nemzetgyűlési irományok, 1945. I. kötet • 1-70., I-II. sz.

1945-46 • Törvényjavaslat a törvényes öröklésre vonatkozó jogszabályok módosításáról

46. szám. 301 a felmenőtől, akitől a vagyon eredt, annál kevésbbé indokolt az ági öröklés és annál szenibetűnőbbek annak visszásságai. Hogy az ági vagyon testvérről testvérre szállj nem pedig az örökhagyó házastársára: ez eléggé indokolt. De hogy a féltestvér vagy a házastárs elől a másod- vagy harmadfokú unokatestvér ragadhassa el;az ági vagyont, vagy annak értékét: olyan eredmény, amely méltán hívja ki a legerősebb bírálatot. Minél távolabbi felmenőről szállt továbbá a vagyon az örökhagyóra, annál nagyobbak a vagyoneredet bizonyításának nehézségei is. Ha tehát a törvényes öröklési kapcsolatot és ezzel az ági öröklés körét is megszorítjuk, elesnek, de legalább is csökkennek mindazok a hátrányok, amelyek az ági örökléshez fűződnek és jobban kidomborodnak ez intézmény előnyei. IV. A végintézkedés megtámadására öröklési jogunk értelmében az jogosult, aki az illető végintézkedés hiányában — tehát rendszerint törvényes öröklés címén — örökölne. Közismert jelenség, hogy a közcélú juttatást tartalmazó vagy egyéb erkölcsi kötelességből fakadó végintézkedés megdöntésére rendszerint felvonul a legkörmönfontabb álokoskodás. Távoli rokonok, akiknek semmi erkölcsi jogcímük sincs a hagyatékhoz, a végintézkedés alaki hiányaiba kapaszkodva, vagy a végintézkedő személyét sem kímélő támadásokkal igyekeznek a részesítettet a neki szánt juttatástól elütni. A közeli hozzátartozók részéről az ilyen törekvés még elfogadható, egészen távoli rokonok részéről azonban kétszeresen visszatetsző. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy éppen a távoli rokonokban erős a hajlandóság a végintézkedés megtámadására, mert kevésbbé feszélyezi őket az örökhagyó iránti kegyelet és végakaratának tisztelete. Azzal tehát, hogy a távolabbi rokonokat kizárjuk a törvényes öröklési kapcsolatból, elejét vesszük annak is, hogy a végintézkedés megtámadásával erkölcsileg nem igazolható előnyökhöz jussanak és az örökhagyó szociális, karitativ vagy más tisztes szándékának-érvényesülését meghiúsítsák. V. A törvényes öröklési kapcsolat megszorítása nálunk jelenleg különösen időszerű. A háború és a lakosság egy része ellen folytatott üldözés következtében egész családok pusztultak el, nagyszámú hagyaték nyilt meg anélkül, hogy az örökhagyónak módjában állott volna vagyonának sorsát végintézkedéssel rendezni. Ilyen körülmények között aránytalanul gyakran fordul elő, hogy távoli örökösök olyan vagyonhoz jutnak, amelyre rendes körülmények között nem is számíthattak és amelyből végintézkedéssel esetleg ki is rekesztettek volna. Az előadottakhoz képest nem lehet kétséges, hogy a törvényes Öröklési kapcsolat megszorítása erkölcsi, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt indokolti különleges hazai viszonyainkra való tekintettel pedig egyenesen szükséges. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az általános indokolásban kifejtett okoknál fogva a javaslat 1. §-a kimondja, hogy az örökhagyó után végintézkedés hiányában nagyszülője leszármazójánál távolabbi oldalrokona nem örököl. A javaslat a jogi műnyelven nagyszülői parentelának nevezett személykör, vagyis a nagyszülőktől származott oldalrokonok csoportja után vonja meg a törvényes öröklés határát. Az örökhagyó után tehát örökölnek leszármazói; ha leszármazóí nincsenek és hitvestársi öröklésnek van helye, örököl a házastárs ; ilyennek hiányában örökölnek szülei, illetőleg származóik azaz az örökhagyó testvérei és ezek ivadékai ; ilyenek hiányában örökölnek a nagyszülők, illetőleg leszármazóik, vagyis az örökhagyó unokatestvérei és az utóbbiak ivadékai. Ha ilyenek sincsenek, örökölnek a szépszülők, de ezek leszármazóí már nem, hanem az állam.