Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
871. szám. 73 bályozásra a belügyminiszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetértve a pénzügyminisztert hatalmazza fel. A 37. §-lioz. Az előbbi §. indokolásában már említett azt az elvi álláspontot, hogy a hiteltörzskönyvbe csak a gyógyszertári jelzálogjoggal megterhelni kívánt gyógyszertári jogosítványt kell bejegyezni, ez a §. juttatja kifejezésre, kimondva, hogy a hiteltörzskönyvbe bejegyzésnek csak kérelemre, még pedig nem valamely hitelezőnek, hanem csupán a gyógyszertárral rendelkezésre jogosult személynek a kérelmére van helye. A javaslat a hiteltörzsköriyv megnyitásának nem kívánja előfeltételévé tenni, hogy az engedélyes (tulajdonos) a hiteltörzskönyvbe bejegyzés iránti kérelmet a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelemmel együttesen terjessze elő, hanem módot kíván nyújtani arra, hogy a jelzáloghitel megszerzése iránti tárgyalásokat akkor kezdje meg, amikor a hitelező előtt a már megnyitott hiteltörzskönyv adatait tárhatja fel. A 38. §-hoz. A gyógyszertárra nyújtott hitelek biztosítékául a gyógyszertári jelzálogjog fog szolgálni, amely az ingatlanokra alapított jelzálogjoghoz hasonlóan a törzskönyvbe való bejegyzéssel fog keletkezni. A javaslat e §-a elsősorban éppen az ilyen újfajta jelzálogjog létesítésének lehetőségét jelenti ki és egyben a jelzálogjog keletkezése tekintetében a bejegyzési elvet juttatja érvényesüléshez. Es ez nem is lehet máskép, ha a jelzálogjoggal biztosított követeléseknek kielégítési elsőbbséget kívánunk biztosítani, mert ehhez a jog keletkezésének időpontját minden kétséget kizáró módon kell rögzíteni. Az ingatlanokra alapított jelzálogjogtól lényegesen különböző lesz a gyógyszertári jelzálogjog tulajdonképpeni tárgya. Személyjogú gyógyszertári jogosítvány esetében arról nem lehet szó, hogy a jelzálogos hitelező az őt megillető kielégítési jogot a jogosítvány átruházása, pl. elárverezése útján gyakorolja, mert az ellenkeznék a javaslat által fenntartott engedélyezési rendszerrel. Éppen ezért személy jogú gyógyszertári jogosítvány esetében a jelzálogjog csupán a haszonvételekből való kielégítés keresésére jogosíthatja fel a hitelezőt. Más a helyzet a reáljogú gyógyszertári jogosítvány esetében, amellyel a 20. §. (3) bekezdésének korlátai közt a gyógyszertár tulajdonosa jogügylettel szabadon rendelkezhetik. Az a körülmény, hogy a javaslat idézett rendelkezése szerint élők közt a reál gyógyszertári jogosítványt is csak gyógyszertár vezetésére jogosított személy szerezheti meg, a kielégítési jognak kény szerátruházás útján való gyakorlását éppen úgy nem gátolhatja, mint ahogy nem teszi kizárttá pl. a mezőgazdasági ingatlanok elárverezését az, hogy a mezőgazdasági ingatlanok szerzésére nem minden árverési vevőként jelentkező személynek van meg egyformán a képessége, sőt a személyek bizonyos köre az ilyen ingatlanok szerzéséből egyenesen ki van zárva. A 39. §-hoz. Bár a gyógyszertári jelzálogjog intézményének megvalósításával együtt jár annak lehetővé tétele is, hogy a gyógyszertári jogosítványra vezetett végrehajtás ily jelzálogjogot eredményezzen, a javaslat — a jelzálogjogról szóló 1927 : XXXV. t.-c. 6. §-ával lényegileg egyezően — elsősorban a jogügyleti, vagyis az engedélyes (tulajdonos) beleegyezésén alapuló jelzálogjog keletkezésének előfeltételeit határozza meg. A 40. §~hoz. A javaslat a gyógyszertári jelzálogjog tárgyi terjedelmét az ipari záloglevelekről szóló 1928: XXI. t.-c. 3. és 5. §-ával összhangban állapítja meg. Lényeges különbség mégis a két eset közt, hogy míg az ipari vállalatot terhelő jelzálogjognak szükségképpen tárgya az ipari vállalat tulajdonában álló ingatlan, addig a gyógyszertári jelzálogjog még akkor sem terjedhet ki ingatlanra, ha a gyógyszertár pl. az engedélyes tulajdonát alkotó házban van elhelyezve. A javaslat ezt a megoldást azért választotta, mert a gyógyszertári jogosítványnak egyes esetekKépviselőházi iromány. 1938—1944. Sí. kötet. .10
