Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
-74 871. szám. ben önálló/ más esetekben ingatlannal együttes terhelése csak nehezen leküzdhető jogi bonyodalmakat idézne elő anélkül, hogy a kétféle jelzálogtárgy egységbe kapcsolódásától bárminő előny lenne várható. Az 1928: XXI. törvénycikk követése abban, hogy a gyógyszertári jogosítvány csak az annak gyakorlási helyét alkotó ingatlannal együtt lehessen jelzálogi terhelés. tárgya, az ingatlant megfosztaná a gyakorlati hasznavehetőségtől. Hiszen elsősorban éppen azoknak az engedélyeseknek kívánjuk a jelzáloghitel igénybevételét lehetővé tenni, akiknek ingatlanuk nincsen. Az 1928 : XXI. t.-c. 5. §-ának fele) meg annak a biztosítása, hogy a jelzálogjog a gyógyszerészt a gyógyszertári tizem folytatásában ne gátolja. A hitelező fedezetét önmagában nem érinti az, ha a gyógyszerész vagyonába és ezzel a jelzálogi fedezet keretébe pl. a gyógyszerek helyébe azok vételára, a pénzkészlet helyébe az azon vásárolt újabb gyógyszerek lépnek. Ha az egyes vagyontárgyak ily átváltása során jövedelem áll elő és azt a gyógyszerész a saját létfenntartására fordítja, ezt a hitelező mindaddig, amíg végrehaj tatóként nem lép fel, éppen úgy nem kifogásolhatja, mint ahogy az 1927 : XXXV. t.-c. 27. §-a folytán az ingatlanra bejegyzett jelzájogos hitelező sem szólhat, bele abba, hogy a földtől elválasztott terményeket a terhelt ingatlan tulajdonosa a jelzálogi fedezet keretéből kivonja. Azt viszont nyilván joga van a jelzálogos hitelezőnek megkívánni, hogy a jelzálogi fedezet a gyógyszertár vezetőjének rossz gazdálkodása folytán ne csorbuljon. Nem szabad tehát a gyógyszerésznek a gyógyszerkészletét kimeríteni, vagy a gyógyszertár forgalmát egyébként, pl. a felekkel való rossz bánásmód vagy éppen »eltanácsolás« útján csökkentenie. Az ilyen kifogás alá eső magatartás jogkövetkezménye az 1927 : XXXV. t.-c. 33. §-ának analógiájára a jelzálogi fedezetet fenyegető veszélyt elhárító hatósági intézkedés lesz, amelynek módozatait a 45. §. (2) bekezdése alapján kibocsátásra kerülő rendelet fogja szabályozni. A jelzálogjog tárgyi terjedelmének most említett szabályozása azt jelenti, hogy amikor a hitelező kielégítési jogát gyakorolja, az ő rendelkezésére kell állania a gyógyszertárhoz, mint jogi egységhez tartozó mindazoknak a vagyontárgyaknak, amelyek a jelen §. (i) bekezdésében fel vannak sorolva. Amikor azonban a jelzálogos hitelező a gyógyszertárból húzható hasznokat a maga javára akarja biztosítani, összeütközésbe kerülhet a gyógyszertár haszonbérlőjével, akinek szerződésen alapuló joga van ugyanazoknak a vagyontárgyaknak jövedelemszerzés céljából való hasznosítására. Felmerül tehát a kérdés, hogy a jog melyik érdekeltet részesítse a másik rovására védelemben. Ingatlanon alapított jelzálogjog esetében az 1927 : XXXV. t.-c. 29. §-a szerint a jelzálogos hitelező a haszonbér követ élésre gyakorolhatja a jelzálogjogát, de viszont a haszonbérleti viszony nem akadályozza őt abban, hogy az ingatlant elárvereztesse, amely esetben a haszonbérleti viszony végetér. Ez a megoldás reáljogosítvány terhelése esetén kielégítő, a személyjogú jogosítvány terhelése esetében azonban — amint már említettem — a jogosítvány végrehajtás útján való elidegenítésére nem kerülhet sor. Ha a jelzálogjog megalapításakor a haszonbérleti viszony már fennáll, a jelzálogos hitelezőnek az előbb szerzett joggal szembeni háttérbeszorítása indokolt arra tekintettel, hogy a hitel nyújtásakor már tisztában lehetett azzal, hogy a haszonbérleti viszony tartama alatt csak a haszonbér fogja a fedezetét alkotni. De a javaslat kénytelen a jelzálogos hitelező kielégítési jogának hasonló időleges korlátozását arra az esetre is elrendelne ha a haszonbérbeadás a jelzálogjog megalapítása után következik be. Az (i) bekezdésben felsorolt vagyontárgyak jelentős része ugyanis a haszonbérleti viszony idején a haszonbérlő tulajdonát alkotja és ezért nem lehet megengedni, hogy a jelzálogos hitelező a haszonbérlő
