Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

72 871. szám. sítvány nyilvántartása tartoznék és a szükségessé váló bejegyzések ritkasága folytán az intézmény kifogástalan működéséhez szükséges szakszerű és egyöntetű gyakorlat alig alakulhatna ki. A gyógyszertárak hit eltörzsköny véhez sokban hasonló vasutak és csatornák központi telekkönyvét, az ipari vállalatok központi telekkönyvét és a belvízi hajók lajstromát az ország egész területére szólóan a budapesti kír. törvényszék vezeti. Szó lehetne tehát a gyógyszertárak hiteles törzskönyvének hasonló centralizálásáról is. Ámde a gyógyszertárak sokkal inkább helyi jellegűek, s más személyek oly széles körének érdekeivel állhatnak kapcsolatban, semhogy reájuk a centralizációt az érdekeltek hátránya nélkül ily messzemenően meglehetne valósítani. A javaslat éppen ezért a középutat választva a hiteltörzskönyvek vezetését a kir. törvényszékek székhelyén működő járásbíróságokra bízza. A gyógyszertárak hiteltörzskönyve — amint erre már utaltam is — a telekkönyvtől különbözni fog abban, hogy a jogosítvány tekintetében bizonyos jogváltozások beállása nem függhet majd mindig a híteltörzskönyví bejegyzés megtörténtétől, más szóval hogy a híteltörzskönyv körében a bejegyzési elv általánosságban nem érvényesülhet, mert a javaslat egyes rendelkezései bizonyos jogváltozások beállását kifejezetten más momentumoktól teszik függővé, mégpedig azoknak a gyógyszertáraknak a tekintetében is, amelyek a hiteltörzskönyvbe fel vannak véve. Ez azonban nem zárja ki, hogy más vonatkozásokban, így különösen a jelzálogjog keletkezése és megszűnése tekintetében a bejegyzési elv maradéktalanul érvényesüljön. A hiteltörzskönyv vezetésének szabályozása éppen e kettősség folytán nem történhetik meg a telekkönyvi szabályokra való általános utalással, hanem berendezése és vezetése külön, tüzetes szabályozást igényel. Ezt a szabályozást magába a törvénybe foglalni nem lenne célszerű már csak azért sem, mert új jogintézményről lévén szó, főleg az első években gyakran lehet szükség kisebbnagyobb kiegészítésekre és módosításokra is. De jogunkban maga a telekkönyvi intézmény is rendeleti úton szabályozott módon él, s a törvényhozási gyakorlat is az, hogy a telekkönyvi szabályok megalkotására a miniszter kap felhatalmazást, így történt ez pl. a társasház-tulajdonról szóló 1924: XIII. törvénycikk, a jelzálogjogról szóló 1927 : XXXV. törvénycikk és az ipari jelzálogjogról szóló 1928 : XXI. törvénycikk esetében. A javaslat is ezen a megszokott úton halad, amikor a felhatalmazást arra tekintettel, hogy a törzskönyv vezetésére kir. bíróságok lesznek hivatva, az igazságügyminiszternek adja meg, aki a részletes szabályokat a törzskönyvezés tárgyára figyelemmel a belügyminiszterrel egyetértve fogja megállapítani. Azokban a már említett esetekben, amikor a bejegyzés tárgyául szolgáló jogváltozásban, akár mint annak előidézője (pl. a jogosítvány visszavonása 30. §.), akár engedélyező je (pl. a jogosítvány haszonbérbeadása: 14. §., átruházása: 15. §.), akár pedig csak mint hiteles megállapítója (pl. gyógyszertár vezetésére jogosult személyre öröklés út ján átszállás: 18. §.) a belügyminiszter is közreműködik, felmerül a kérdés, hogy a törzskönyvi feltüntetés a belügyminiszter megkeresésére vagy a fél kérelmére történjék-e. Ezért a javaslat ennek a kérdésnek minden esetre szóló tisztázását, mint a rendeleti szabályozás egyik feladatát külön kiemeli. A gyógyszertári jogosítványnak a hiteltörzskönyvbe felvétele, úgyszintén a hiteltörzskönyvbe teljesített további bejegyzések, valamint az ezekkel kapcsolatos beadványok természetüknél fogva illetékkötelezettség alá esnek. Az illeték mértékének s általában az illetékre vonatkozó összes kérdéseknek megállapítása természetesen részletes szabályozást igényel, amelynek során gondot kell majd fordítani arra is, nehogy a törzskönyvbe felvétel költséges volta akadályozza meg a kívánatosnak felismert új hiteleszköz igénybevételét. A javaslat a rendeleti sza-