Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

871. szám, 73 nak alapjául alkalmas jelzálogjogok keletkezésére módot nyújtani, az 1928 : XXI. törvénycikkel ugyancsak ilyen különös berendezésű telekkönyvet valósított meg és már az 1854. évi általános bányatörvény óta ez a helyzet a bányajogosítványok tekintetében. A reáljogú gyógyszertárak tekintetében az eddigi jogállapot szerint sem lett volna akadálya hasonló intézmény létesítésének, azonban a reáljogú gyógyszer­tárak aránylag csekély száma és ezek körében a kielégítetlen hiteligények kisebb mértékű jelentkezése ezt nem tette megokolttá. A gyógyszertári jogosítványok hiteltörzskönyvbe bevezetése a javaslat szerint csak a közforgalmú gyógyszertárakra fog kiterjedni. A zártforgalmú gyógyszertárak ugyanis jelzálogi terhelésre nem alkalmasak. A fiókgyógyszertárak a 21. §. (4) be­kezdésére figyelemmel annak a gyógyszertárnak a törzskönyvében lesznek nyilván­tartásba vehetők, amelynek engedélyese (tulajdonosa) a fiókgyógyszertár felállítá­sára engedélyt kapott. Az előbbiekben már említett 1928 : XXI. törvénycikk az ipari vállalatok jel­zálogi,terhelésének lehetővé tételére azt a megoldást választotta, hogy a központi telekkönyvbe csak a jelzálogjoggal terhelni kívánt ipari vállalatokat engedte még felvenni. Ez a megoldás a gyógyszertári jogosítványok tekintetében is célszerűnek mutatkozik. A javaslat a közforgalmú gyógyszertári jogosítványok tekintetében sok olyan jogi helyzetet szabályoz és sok olyan jogváltozást tesz lehetővé, amelyek tekinteté­ben a végleges hatályú intézkedést a belügyminiszter hatásköréből csak annyiban is elvonni, hogy teljes hatályú beállásuk a törzskönyvet vezető hatóság intézkedésé­től függjön, nem lehetséges. A gyógyszertár számos közigazgatási jogi vonatkozása olyan tehát, amely a bejegyzési elv érvényesülését nem tűrné meg. Hogy a gyógyszertár személyjogú vagy reáljogú, a felállításának helye hogyan van meghatározva, az eredeti engedélyes vagy az örökös birtokában van-e, az örököst terheli-e az átruházási kötelezettség és annak határideje mikor kezdődik, nem áll-e fenn haszonélvezeti jog, nincs-e a gyógyszertár haszonbérbe adva, a jogo­sítványt átruházták-e, mikor és minő ellenszolgáltatás fejében, — mind olyan körülmények ugyan, amelyekhez hasonló körülmények ingatlanok esetében telek­könyvi bejegyzés tárgyai és amelyek ismeretére annak is szüksége van, aki a gyógy­szertárra hitelt akar nyújtani, ezt a tájékoztatást azonban a fakultatív, csupa» a jelzálogjog bejegyzésének céljára megnyitott törzskönyv is kielégítően nyújtani fogja. A javaslat egyébként nem kívánja útját állni a továbbfejlődésnek» Ha a gyógyszerészek széles körben fogják igénybevenni a hiteltörzskönyv intézményét és a gyakorlat kialakítja a gyógyszertárak tekintetében tett közigazgatási intézkedés­nek a törzskönyvvel való harmóniáját biztosító ügyintézési módokat, nem lesz akadálya annak, hogy a gyógyszertáraknak és a reájuk vonatkozó jogviszonyoknak a törzskönyvbe bevezetése kötelezővé váljék. Ennek elrendelésére a felhatalmazást a javaslat 45. §-ának (3) bekezdése tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a gyógyszertári hiteltörzskönyv vezetése körében általában, de különösen a gyógyszertári jelzálogjog tekintetében a telek­könyvek vezetése körében felmerülő kérdésekkel lényegileg azonos jogi szak­kérdések fognak felmerülni, nem lehet kétséges, hogy a törzskönyv vezetését csak a telekkönyvi ügyekkel is foglalkozó kír. bíróságokra lehet célszerűen bízni. Nem lenne azonban helyénvaló ezt a feladatot valamennyi elsőfokú telekkönyvi hatóság, tehát a járásbíróságok közt megosztani, mert ebben az esetben — különösein a törzskönyvbe bevezetés fakultativ szabályozása mellett — egy-egy járásbíróság ügykörébe csak néhány gyógyszertári jogo-

Next

/
Thumbnails
Contents