Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
70 87.1. szám. is hasonló a biztosításhoz, ennek megfelelően külön kell választani a három ágazat vagyonát, bevételeit és kiadásait is. Az Intézet tehát a gyógyszerészek bizonyos körére nézve az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítást fogja ellátni. Ez szükségessé teszi a járuléktartalékok kölcsönös átutalását, amit a (2) bekezdés szerint az 1928 : XL. t.-e. 148. §-ának rendelkezései szerint kell foganatosítani. Az Intézet megalakulásával egyidejűleg átutalt járuléktartalékok fogják a biztosítástechnikai fedezetét nyújtani azoknak a szolgáltatásoknak, amelyekre az igény jogosultságot már á jelen javaslat törvényerőre emelkedése előtt szerezték meg. Miután az Intézet feltehetőleg az 1928: XL. törvénycikkben biztosított ellátásnál nagyobb öszszegű ellátásban fogja a biztosítottakat részesíteni, ennélfogva az Intézet kötelékébe tartozó gyógyszerészek járuléktartaléka is nagyobb lesz ; a javaslat kimondja tehát, hogy ezt a járuléktartalékkülönbözetet nem kell átutalni, ha az Intézet biztosítottja valamely más társadalombiztosítási intézmény biztosítottjává válik. A járuléktartalékok kölcsönös átutalásával kapcsolatos kérdések részleteinek rendezését a javaslat a belügyminiszter hatáskörébe utalja. A 34. §-hoz. Az Intézet gyógyszerészeti jellegénél fogva, de meg másrészt azért is, mivel a kötelező társadalombiztosítás egyik ágazatának feladatát látja el, a belügyminiszter felügyelete alá tartozik. A belügyminiszter felügyeleti jogát szükség esetén miniszteri biztos újjján is gyakorolhatja. Az Intézet feladatainál fogva lényegileg ugyanolyan szervezetet igényel, mint a hasonló célú többi intézetek. Itt is alkalmazkodni kell tehát ahhoz a szociálpolitikai alapelvhez, mely szerint az Intézetet a munkaadók és munkavállalók egyenlő számú és egyenlő jogú tagjaiból alakított önkormányzat vezetésére kell bízni. De nem mellőzhető a kormányzati szempontok érvényesítése sem, ezért éppen úgy, mint a társadalombiztosítási intézeteknél, az elnöki állást kinevezéssel töltik be. Az Intézet működése csak kisebb körre terjed ki, ami indokolttá teszi azt, hogy az elnököt a belügyminiszter nevezze ki. Az elnök megbízatása bizalmi jellegű lévén, tiszte alól bármikor felmenthető. A Gyógyszerészi Kamara keretében a gyógyszerészek minden csoportjának akarata megnyilvánulhat s így arra is alkalmas, hogy az Intézet önkormányzatának tagjait megválassza. A (3) bekezdés az Intézet alapszabályaira bízza az ügyvitel szervezetének, a tisztviselők és alkalmazottak szolgálati viszonyainak, működési és fegyelmi szabályainak, továbbá a szolgáltatások feltételeinek, mértékének és kiszolgáltatásuk módjának, végül a segélyezési ágazat juttatásainak megállapítását. Mindezekben a kérdésekben elsősorban az érdekelteknek kell egymással megegyezésre jutniok, mert leginkább csak így biztosítható az Intézet zavartalan és célravezető működése. Mindamellett mégis a (4) bekezdés kiköti a belügyminiszteri jóváhagyás feltételét, már csak azért is, hogy az Intézet működésének kerete arányban legyen tartható a többi hasonló célzatú intézménnyel. A 35. §-hoz. A Gyógyszerészek Országos Jóléti Alapja az Intézet megalakulásával betöltötte rendeltetését, minthogy az 1935: III. törvénycikk kimondja, hogy az Alap célja elsősorban gyógyszerészi nyugdíjintézet előkészítése. Mindebből okszerűen következik, hogy az Alap vagyonát — ideértve a Gyógyszerészek Országos Nyugdíjintézete tartalékalapját is — az Intézetnek kell átadni. A 36. §-hoz. A gyógyszertári jogosítvány elzálogosítása nem képzelhető úgynevezett kézizálog módjára a zálogtárgynak a hitelező birtokába adása útján, hanem csak jelzálogjog alakjában, amely jelzálogjog viszont feltételezi a terhelni kívánt gyógyszertári jogosítványnak telekkönyvszerű nyilvántartásba vételét. Amikor a törvényhozás ipari vállalatok tekintetében kívánt záloglevél kibocsátása*
