Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről
66 8Í1. szám. szabályok megtartása szempontjáhól még a társadalombiztosító szervek, munkaügyi viszonylatban pedig a munkaügyi felügyelőség is ellenőrzik. A gyógyszertárak tekintetében való szakellenőrzés bevezetésének szükségességét egyébként az általános indokolásban részletesen ismertettem. A szóbanlévő §-ban a közigazgatási hatóságok eddigi szerepkörét illetően csak annyiban kívánok változtatni, hogy a törvényhatóság első tisztviselője felügyeleti jogkörének gyakorlása tekintetében szükségesnek tartom azt is kimondani, hogy ezt a felügyeletet a tiszti főorvos útján kell gyakorolnia. Ez a rendelkezés teljesen összhangban áll az 1936: IX. t.-c. I. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel, amely a tiszti főorvosnak a működési területén az egészségügyi intézmények tekintetében általánosságban felügyeleti jogkört kíván biztosítani. A szakvizsgálat tekintetében az 1940 : VI. t.-c. 47. §-ában foglalt rendelkezést a jelen §. továbbfejleszti olyképpen, hogy a felügyelet ellátására rendszeresített tisztviselők alkalmazását teszi lehetővé. E rendelkezés szükségességét ugyancsak az általános indokolás ismerteti. A 28. §-hoz. A gyógyszertár működése vagy annak szünetelése nem függhet kiszámíthatatlan esetlegességektől. Ennekfolytán meg kellett keresni azt a módot, amelynek igénybevételével akkor is biztosítani lehet a gyógyszertár működésének folytonosságát, ha abban a vezető hibájából vagy más okból zavar áll be. Ebben az esetben hatósági vezető kirendelésével kívánja a javaslat a gyógyszertár működésének zavartalanságát biztosítani. Ugyancsak "hatósági vezető kirendelése válik szükségessé akkor, ha a reáljogú gyógyszertár tulajdonosa a vonatkozó rendelkezések megszegésével helyezi át és figyelmeztetés ellenére sem helyezi vissza gyógyszertárát a megállapított helyre. Miután a javaslat reáljogú gyógyszertári jogosítvány tekintetében nem kívánja a visszavonást lehetővé tenni, az esetleg felmerülő ilyen esetben csupán hatósági vezető kirendelése kerülhet szóba. A 19. §-szal kapcsolatban megindokoltam a javaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint akkor is sor kerül hatósági vezető kirendelésére, ha a gyógyszertári jogosítvány hatálya a hitelezők javára a megszűnés után is fennmarad; az ilyen esetekben csak időlegesen, legfeljebb két év tartamára kerül hatósági vezető irányítása alá a gyógyszertár. A hatósági vezető megbízatását az (1) bekezdés a törvényhatóság első tisztviselőjére bízza, aki a helyi viszonyok ismeretében —• esetleg közvetlen tapasztalata alapján — a kirendelés szükségességéről dönt és kiválasztja a vezetésre alkalmas gyógyszerészt. A hatósági vezető fogalmát már az 1876: XIV. t.-c. 125. §-ának utolsó bekezdése is ismeri, gyógyszertárkezelő néven, de a jogállására Vonatkozó szabályozást mellőzi. Ennek a fennálló jogunkban érezhető hiánynak a pótlása szükséges-, nek látszik. Meg kellett adni a hatósági vezetőnek mindazt a felhatalmazást, ami a gyógyszertár rendes ügyvitelének ellátásához szükséges, viszont meg kell akadályozni, hogy ezen a körön túlmenően is intézkedjék. így különösen nem lehet a hatósági vezető joga a gyógyszertár átruházása vagy bérbeadása, de még oly beszerzések eszközlése sem, amelyek a rendes folyó szükségletet meghaladják. Sor kerülhet azonban arra, hogy a gyógyszertár rendes vezetését anyagok vagy eszközök hiányában csak nagyobb költséget felemésztő beszerzés eszközlésével lehet biztosítani. Erre az esetre gondol a (2) bekezdés, amikor a törvényhatóság első tisztviselőjét felhatalmazza arra, hogy a csak hitelművelettel fedezhető kötelezettségek elvállalását — szükség esetén — az engedélyes nevében megengedje a hatósági vezetőnek. Az ily felhatalmazás megadása előtt azonban szükséges egy olyan szerv (a Gyógyszerészi Kamara) meghallgatása, amely az általános gyógyszerészi tudnivalók, továbbá a helyi viszonyok ismeretében véleményt nyilváníthat.
