Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-871. Törvényjavaslat a gyógyszerészetről

871. szám. 15 tását megtilthatja vagy árusításukat a nap meghatározott szakára korlátoz­hatja. (5) Gyógyszertár engedélyese (tulaj­donosa) a gyógyszertárak szokásos áru­sítási körébe eső cikkeket — a gyógy­szertári laboratórium szokásos kere­tében — iparigazolvány (iparengedély) nélkül is előállíthat és viszonteladók útján forgalomba hozhat; a, gyógy­szertárak szokásos árusítási körébe nem eső cikkeket azonban, amennyiben eh­hez iparigazolvány (iparengedély) szük­séges, csak külön iparigazolvány (ipar­engedély) alapján állíthat elő és hozhat forgalomba. 4 « §• (0 Gyógyszereknek gyógy­szertárakon kívüli előállítását, keres­kedelmi forgalmát, továbbá gyári és nagykereskedői árát a közegészségügyi érdekek figyelembevételével az illetékes miniszter a belügyminiszterrel egyet­értően szabályozhatja. (2) A gyógyszerek elnevezését, vala­mint a közönség számára ajánlását és hirdetését a belügyminiszter rende­lettel szabályozza. Ez a rendelkezés bármely anyag, készítmény vagy eszköz tekintetében irányadó abban az eset­ben, ha az elnevezés, ajánlás vagy hirdetés egészségvédő vagy gyógyító hatásra, illetőleg kór jelzés céljára való alkalmasságra utalást tartalmaz. (3) A jelen §. nem érinti az 1940: VI. t.-c. 41. §-ának, illetőleg az 1942: XII. t.-c. 17. §-ának rendel­kezéseit. 5. §. (1) A belügyminiszter rende­lettel állapítja meg a) a gyógyszereknek a gyógyszer­tárak által felszámítható árát (gyógy­szerárszabás), b) a gyógyszertári berendezés, fel­szerelés és helyiség, valamint a gyógy­szertári rendes és ügyeletes szolgálat tekintetében irányadó szabályokat. (2) A belügyminiszter kézigyógy­szertárak tekintetében az általános gyógyszerárszabástól eltérően rendel­kezhetik. (3) A gyógyszerész a gyógyszer­árszabásból engedményt nem adhat, kivéve a közszállítás esetét és a bel­ügyminiszter által rendelettel meg­állapított egyéb kivételeket. II. Fejezet. Közforgalmú gyógyszertárak. A) Közös rendelkezések, 6. §. (1) A közforgalmú gyógyszer­tárak gyógyszereket, sebészeti kötöző­szereket és gyógyászati célokra szánt más eszközöket közvetlenül a fogyasz­tók, a kórházak és egyéb gyógyintéze­tek, valamint a kézígyógyszertárak részére kiszolgáltatni kötelesek. (2) Belföldi forgalomra engedélye­zett olyan gyógyszert, amelynek kész­letben tartására a gyógyszerészt jog­1 szabály nem kötelezi, a gyógyszerész az orvos rendelésére, orvosi rendelés nélkül kiszolgáltatható ily gyógyszert pedig a fél kívánságára is köteles be­szerezni és kiszolgáltatni. Ilyen esetben a fél a gyógyszer árán felül köteles a külön beszerzéssel felmerülő indokolt és igazolt készkiadásokat is viselni. A gyógyszerész a készkiadások előrelát­ható összegének előlegezését is kíván­hatja. B) Személyjogú gyógyszertárak. 7. §. (1) Személyjogú gyógyszertár felállításának szükségességét kére­lemre vagy hivatalból a belügyminisz­ter állapítja meg. (2) Az (1) bekezdés alapján kérelmet a 11. §-ban meghatározott feltételek­nek megfelelő gyógyszerész, továbbá törvényhatósági jogú városban a tör­vényhatósági bízottság, megyei város­ban, valamint nagy- és kisközségben a képviselőtestület terjeszthet elő. 8. §. (1) Oly községben, amelyben nincs közforgalmú gyógyszertár, sze­mélyjogú gyógyszertár felállítását akkor lehet engedélyezni, ha a község­nek legalább ötezer lakosa van. Ennél kisebb községben személyjogú gyógy­^

Next

/
Thumbnails
Contents