Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-870. Törvényjavaslat a gyógyszerészi rendtartásról

870. szám. 7 dás gyakorlásara pedig fegyelmi tanács lett volna hivatott. A tervezet a kamarák egységes működését a központi választmány útján kívánta elérni, míg a közigazgatási bírákból, gyógyszerésztanárokból és minisztériumi főtisztviselőkből álló gyógyszerészkamarai tanácsot a legfőbb fellebbezési fórumnak szánta. Az 1927. évben Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter arra a kérdésre, miszerint remélheti-e a gyógyszerészi kar a kamarának mielőbbi felállítását, a következőkben válaszolt: »Az országos egészségügy terén, de társadalmilag is nagy fajsúlyú és értékes munkát végző kar megérdemli, hogy e régi kívánsága teljesüljön. Törekvéseit a magam részéről szívesen támogatom.« Ugyanebben az évben új tervezetet tett közzé az egyesület »a gyógyszerész rendtartásról és a fegyelmi jogkörű gyógyszerész kamaráról.« A teryezet kimondja, hogy: »A magyar gyógyszerészi kar tagjai és a gyógyszertártulajdonosi kar anyagi ügyeinek a közérdekkel összhangzásban való védelme és előmozdítása céljából, gyógyszerészi kamarák szerveztetnek.« — »E kerületi kamarákon kívül az erkölcsi és gazdasági ügyek legfelsőbb intézésére ezen kérdéseket illető törvénytervezetek egységes véleményezésére. . . országos gyógyszerészkamara« létesült volna. A kamaráknak csak az önálló gyógyszerészek lehettek tagjai; a bérlőket, a felelős vezetőket, a gyakorló okleveles gyógyszerészeket, a szaksajtó okleveles gyógyszerész-munkatársait, a gyakornoki tanfolyam vagy gyógyszerészi szakiskola gyógyszerész tanárait, a fennálló gyógyszerészi érdekvédelmi testületek gyógyszerész-hivatalnokait, végül mindazokat az okleveles gyógyszerészeket, akik a gyógyszerészi törvények irányítása és ellenőrzése alatt álló téren gyógyszerészi működést fejtettek ki, csak nyilvántartani óhajtották. A kamarai tagokról s az utóbb említett ú. n. »lajstromozott gyógyszerészek«-ről, valamint a gyógyszerészjelöltekről és gyógyszerészgyakornokokról »közhitelű és nyilvános« törzskönyvet kívántak vezetni. A részletekre is kiterjedő terv szerint a kerületi kamarák ügyeit a közgyűlés, a választmány s az elnök a kamarai tisztviselők és segédszemélyzet közreműködésével, az országos kamara ügyeit pedig a közgyűlés, a választmány és az elnök intézete volna. A tervezet a főfelügyelet és a panaszjog kérdéseit is szabályozása körébe vonta. Időközben a gyógyszerészi kamarák felállítására irányuló, európaszerte megnyüvánult törekvések a környező államokban jórészt sikerrel jártak. Poroszországban, Bajorországban, Badenben és Braunschweigben már évtizedekkel ezelőtt működtek gyógyszerészi kamarák s a gyógyszerészek egyesülete Szászországban is hivatalosan elismert érdekképviseleti szerv volt. Az osztrák gyógyszerészi törvény már 1906-ban gyógyszerészi kamarák felállítását rendelte el, de erre csak az első vüágháború után került sor. A két világháború közötti időben a Német Birodalomban, Spanyolországban, Komániában s Jugoszláviában alakultak gyógyszerészi kamarák, Olaszországban pedig a korporációs rendszer keretei között működtek* * A magyar gyógyszerész társadalomnak szociális, valamint hivatásetikai szempontok érvényesülésére irányuló törekvése a gyógyszerészi kamara kérdését a mai napig állandóan napirenden tartotta. Közben reformra szorult a gyógyszerészet törvényes szabályozása is. A gyógyszerészetről szóló törvény létrehozatalával egyidejűleg kívánatosnak látszik a