Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-870. Törvényjavaslat a gyógyszerészi rendtartásról

6 870. szám. c) a gyógyszerészet terén mutatkozó tudományos haladásnak, a testület érdekkörében tapasztalt hiányoknak figyelemmel kísérése, felismerése s az ezek folytán szükségesnek mutatkozó reformok és intézkedések iránti javaslatok és véleményezések kidolgozása, ezenkívül pedig % d) a gyógyszerész főnökök és a segédszemélyzet között összeütközéseknek békés kiegyenlítése körül.« — A szabálytervezet elgondolása szerint a kötelező tagság elve alapján szervezett, kizárólag gyógyszertártulajdonosokból, bérlőkből és gondnokokból álló kamarák számát, székhelyét és területét a belügyminiszter akként állapította volna meg, hogy egy kamara területére legfeljebb negyven gyógyszertár jusson. A gyógyszerészi kamara kérdését a gyógyszerészi kar a múlt század utolsó évtizedeiben s a századfordulón állandóan napirenden tartotta. így az említett egyesület többízben állást foglalt a gyógyszerészi kamara gondolata mellett, tervezeteket készített s felterjesztéseiben ismételten szorgalmazta a kérdés megoldását. Hasonlóképpen foglalkoztak a tárggyal s kérték a gyógyszerészi rendtartás megalkotását az 1896. évben rendezett millenáris gyógyszerész kongresszus, az ugyanabban az évben Szegeden megtartott országos gyógyszerész értekezlet, valamint az 1902. évi második országos gyógyszerész kongresszus s az 1907. évi szegedi gyógyszerész nagygyűlés is. A kérdés szabályozására vonatkozó tervek közül a Magyarországi Gyógyszerész Egylet által 1898. évben készített tervezet érdemel említést, mely a közegészségügy előmozdítását, e tekintetben a hatóságok támogatását s a gyógyszerészek jogos érdekeinek védelmét sorozza a gyógyszerészi kamarák feladatkörébe. A tervezet szerint minden »gyógyszertártulajdonos, bérlő és gyakorló okleveles gyógyszerész, valamint a szaksajtó okleveles gyógyszerészei« kötelesek lettek volna a területileg illetékes kamara tagjává lenni. A felépítésében már korszerű tervezet azonban az alkalmazotti karra nézve igen igazságtalan és méltánytalan, valóban antiszociális rendelkezést is tartalmazott, amennyiben az aktív és passzív kamarai választójog s a szavazati fog csak a gyógyszertártulaj&onosokat, a bérlőket és kezelőket illette volna meg. Ez a tervezet — mint egyébként a régibb keletű tervezetek túlnyomó része — több kamara felállításával számolt, de ugyanakkor az egység biztosítása céljából szükségesnek tartotta egy központi választmány összehívását, mely a rendtartás megalkotására is hivatott lett volna. Az 1908. évben Múzsa Gyula országgyűlési képviselő nyújtott be tervezetet gróf Andrássy Gyula akkori belügyminiszterhez, míg az 1911. évben a belügyi tárca költségvetésének képviselőházi tárgyalása során Preszly Elemér országgyűlési képviselő mutatott rá a gyógyszerészi kamarák felállításának szükséges3égére. Ugyanebben az esztendőben a Magyarországi Gyógyszerészsegédek Országos Szövetsége is készített tervezetet, mely a gyógyszerészi alkalmazottak szociális törekvéseit is kifejezésre juttatta. Az első világháború, az ezt követő Összeomlás és az első trianoni évek egyéb súlyos gondjai következtében a gyógyszerészi rendtartás megalkotásának kérdése időszerűségét vesztette. Amint azonban a nemzet lassan magára talált s az újjáépítés kezdetét vette, a gyógyszerészkamara kérdése ismét a gyógyszerészek érdeklődésének homlokterébe került. A Magyarországi Gyógyszerész Egyesület már az 1924. évben új tervezetet készített. Eszerint minden egyes — egyenkint két osztályból, a tulajdonosok és az alkalmazottak osztályából álló — kamarára legalább száz gyógyszertár esett volna. Az osztályok határozatainak összhangba hozására egyeztető bizottság, a kamarák ügyeinek intézésére választmány és közgyűlés, a fegyelmi bírásko-