Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-870. Törvényjavaslat a gyógyszerészi rendtartásról
870. szám 5 működhetik áldást hozólag a közegészségügyre, ha a gyógyszerész bizalmat talál a közönségnél. Ezen bizalom pedig úgy érhető el, ha a gyógyszerészek a gyógyszerészet érdekében fennálló szabályokat pontosan megtartják és a letett esküjök erejénél fogva, a közegészség ügyében a legnagyobb lelkiismeretességgel járnak el. Hazai gyógyszerészetünk ezirányban eddigelé bár kedvező arányt mutat fel, mindazonáltal itt is csak sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy a szabályok ß rendeletek áthágásai miatt a magas kormánynál több panasz tétetett és hogy morális irányban a gyógyszerészet tekintélyét lealacsonyító tények fordulnak elő, melyek a hatóságok útján intéztetvén el, a nyilvánosság elé kerülnek s így egyesek vétségei miatt, az egész gyógyszerészi kar erkölcsi tekintélyének fenntartása veszélyeztetik. Ezen ki nem kerülhető áthágásoknak elintézése, illetve megakadályozása testületileg szakemberek által mindig biztosabb eredménnyel lenne eszközölhető és idők folytán a kellő őrködés mellett a hatóságok befolyásának fenntartásával megszüntethető is lenne. Gyógyszerészetünk jelenlegi helyzetében azonban minden hiányok nem orvosolhatók kellőképpen. A fent érintett egylet a mostani alapon a közegészségi ügy érdekében kitűzött céljának egyáltalán meg nem felelhet s pedig először azért, mert a belépés nem lévén kötelező, éppen azon gyógyszerészek, kik a fent érintett ellenőrködést nem óhajtják, az egylettől távolmaradnak és másodszor, mert a gyógyszerész egyletnek nincs azon kellő befolyása és azon fegyelmi eljáráshoz szükséges hatásköre, mely itt nélkülözhetetlen. Ezen meggyőződésből kiindulva, még 1867-ben benyújtott emlékiratunkban hangsúlyoztuk a gyógyszerész testületek megalkotását kötelező belépéssel és a közegészségi ügy törvényjavaslat tárgyalásánál, habár eredmény nélkül, a javaslatba felvétetni kértük. Eredményt azon időben nem remélhettünk, mert ez a fennálló egyleti szabályok nyomán, lehetetlen volt; most azonban, midőn hazánkban az ügyvédi kamarák, az ügyvédek morális tekintélye érdekében kötelező belépéssel felállíttattak, reményünk van, hogy hason intézkedés a lakosság egészsége s élete megvédésének jólfelfogott érdekében a gyógyszerészeknél is minden bizonnyal kivihető lesz !« Az emlékirat végül is az alábbiakban összegezi a gyógyszerészí kamarák felállításának szükségszerű voltát: »A szakképviseltetésen kívül nélkülözhetetlennek tartjuk továbbá a gyógyszerészeti kamaráknak kötelező belépésseli felállítását. Felállítása a törvény által elrendeltetvén, annak szervezete s életbeléptetésének módja a minisztérium útján rendeletileg állapíttatnék meg. — A kamara nemcsak jótékony befolyást gyakorolna gyógyszerészetünk tudományos fejlesztésére, hanem leghivatottabb őrévé válnék a hazai gyógyszerészet anyagi és erkölcsi érdekeinek. Ezen érdekek megóvása főkép a fennálló törvények s rendszabályok szigorú megtartásától függ, ez azonban ismét csak a kellően alkalmazott szigorú fegyelem által érhető el. — A fegyelem fenntartása lenne legfőbb feladata a kamarának, mely célnak, szervezeténél fogva megfelelni képes is volna, holott az e részbeni minden más intézkedést a tapasztalás elégtelennek bizonyított.« Minthogy a törvényhozás a gyógyszerészi kamarákat nem aJ kotta meg, az Országos Gyógyszerész Egylet az 1884. évben a belügyminiszterhez fordult s kamarák felállítását — vagy ha az nehézséggel járna — gyógyszerészeti testületek kötelező belépéssel való alakításának elrendelését kérelmezte. Ez a beadvány, melyhez az egyesület a kamarák szervezetére és működésére vonatkozó részletes »szabálytervezetet« csatolt — többek között — rámutatott arra, miszerint »a gyógyszerészi kamarák üdvös működést gyakorolnának saját hatáskörükben: a) a gyógyszerészi kar erkölcsi tekintélyének megóvása és emelése; b) a gyógyszerészeti ügybe vágó szabályoknak pontos teljesítése s az egyöntetű kezelés; MUCIT
