Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-876. Törvényjavaslat országos érdekű vízi munkálatokról
130 876. szám. 2. A trianoni kényszerbéke határai élettereket metszettek át. Az egységes Kárpátmedence szétforgácsolása annak a termelés terén egymásrautalt részeit egymástól elidegenítette, elzárta a forgalom útjait. A Felső-Tisza völgyének népessége, amely megélhetését azelőtt jórészben az Alföldön végzett munkájának terménybeli bérével biztosította, élsz akit ott sága folytán jórészt csak erdőgazdasági tevékenységéből szerezhette meg szűkös megélhetését. Nem mutatkozott haladás — sem szociális, sem kulturális — az idegen impérium alatt, lehetetlen is lett volna bármilyen ily törekvés, mert hiszen a természetes gazdasági egység rendje hiányzott. A visszacsatolt délvidéki területen, amely a Nagy Alföldnek szerves részét alkotja, ugyanezt kellett a Délvidék visszaszerzésekor megállapítani, mert a mezőgazdasági művelés alatt álló területeink egyik legértékesebb részét alkotó Bácska földjén még sok, költséget és munkát igénylő feladat vár megoldásra, amelyeket az idegen húsz esztendő elmulasztott. Ezek között elsősorban kell említeni az elhanyagolt Ferenc és Ferenc József csatorna rendezését és a rendszeres öntözés szolgálatába állítását. 3. A jelen törvényjavaslat létrejötte azon a felismerésen nyugszik, hogy ha a tökéletes földrajzi egységet alkotó Kárpát medencében annak természetes vízi útjai a szélen elhelyezkedő peremvidéket az Alfölddel tökéletesebben kötik össze, ha a Tisza völgye mesterséges víziút teremtése, illetőleg tökéletesítése útján a nemzetközi víziúthálózatba is bekapcsolódik és végül, ha az új idők sürgető kívánságának megfelelően a vízben rejlő természeti erők kimeríthetetlen forrásait öntözés és vízienergia révén nemzetgazdasági célokra felhasználjuk, az esetben az ország egyes vidékeinek természettől adott, egymást kiegészítő rendeltetését, rendkívüli lépésekkel segítettük elő. Mindez szükségszerűen érezteti majd hatását az egész ország szociális és kulturális viszonyaiban is, úgyhogy nem kétséges e munkálatok nemzetgazdasági értéke és jelentősége. Az arányainál fogva csak az állam által megoldható feladat végrehajtása magában foglalja a vízhasznosításnak az említett országrészekben esedékes még hátralévő jelentősebb feladatait. Az öntözővíztárolás, a hajózás, a tutajozás és az árvédelem szempontjai kiválóan egyesíthet ők az olcsó vízíenergiatermelésre is alkalmas víztárolóraedence létesítésében és hasznosításában. 4. A felső tiszavölgyi víztárólók létesítése nagymértékben megoldja a Felső-Tisza hajózási nehézségeit, az Alföld, főleg pedig a Tiszántúl öntözési problémáit, az energiatermelésnek országos jelentőségű egyes kérdéseit, közvetve pedig az árvízvédelemnek, ennek a vízrendezési feladatnak az Alföld szempontjából lényeges kérdését. De rá kell mutatni arra a kölcsönhatásra, amelyet a víztárolók gazdasági téren éspedig mind mező- és erdőgazdasági, mind ipari, mind kereskedelmi, mind for* galmi szempontból az Alföld és az északkeleti országrészek számára jelentenek. Mezőgazdasági termelésünknek a belterjesebbé tétele öntözéssel kedvezően érhető el. Az ehhez szükséges vízmennyiséget a csapadékos tájakon, tehát hazánkban a FelsőTisza völgyében lehet előnyösen összegyűjteni. Ezért alkotják a feladatok germcét a felsőtiszavölgyi víztárolók. Miként a múlt században a káros belvizek levezetése 9 mülió kat. holddal növelte az orsz4g termőterület ét, úgy a tárolók segíty -
