Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-876. Törvényjavaslat országos érdekű vízi munkálatokról
876. sám. 131 ségével lehetővé váló fokozottabb Öntözéssel sikerülni fog az Alföld termőképességét nemcsak mennyiségi, de minőségi szempontból is növelni. Ez a hatalmas vízügyi beruházás szervesen kiegészíti tehát az v általános mezőgazdaságfejlesztésí terveket is. Különös javulást jelent a tárolók megépítése az erdőgazdaság szempontjából is. Amíg ma az erdőgazdálkodás a közlekedési nehézségek miatt csak a legnagyobb erőfeszítéssel képes az ország faellátását biztosítani, addig a víztárolók segítségével a kitermelt famennyiség eljuttatása az ország más részeibe vízi szállítással olcsón és gyorsan lehetségessé válik. A víztárolók létesítése igen nagyjelentőségű energiagazdasági szempontból is. Az a jelentős mennyiségű energia, mely a tervezett hatalmas tárolómedencék létesítésével rendelkezésre fog állani, hatalmas vonzóerőt képvisel majd, előmozdítja az iparosodást, felkelti a tőke érdeklődését és részben helyébe léphet a mai energiatermelés alapanyagául szolgáló szénnek és fának. Lehetővé válik, hogy az energia közelségét kívánó egyes iparok, mint pl. az ammoniagyárak, nitrogénműtrágyagyárak, valamint a nyersanyagul fát felhasználó gyárak (fűrészipar, cellulózé-, falepároló-, papír-, asztalosárú-, műselyemgyár, stb.) az energiaközpontok, illetőleg nyersanyagforrások közelében létesüljenek. A hegyvidéken ekként letelepülő íparüzemek hátrányára lesz ugyan, hogy az Alföldön vagy annak peremén lévő fogyasztópiacoktól távolesnek, ezt a hátrányt azonban a javuló közlekedés lesz hivatva — tömegárukról lévén szó — kiküszöbölni. Az iparosodásnak a szociális jelentősége a munkaalkalomban és a fokozott kereseti lehetőségben fog mutatkozni. A víztárolók létesítése a keleti országrészek villamosításának elŐbhrevítelét is szolgálja, a mező- és erdőgazdaság iparosodását, amely a modern gazdaságpolitikának egyik főfeladata. Igen nagy jelentőségű végül a tárolók révén nyert energia a hőenergiák csúcsigénybevételének a kiegyenlítése szempontjából m. 5. A Duna-Tisza csatorna megépítésével a javaslat valóra kívánja váltani ezt az immár évszázadosnál is régibb tervet. Széchenyi István e csatorna hatását a magyarság legeredetibb bölcsőjének, az Alföldnek gazdasági javulásában látta. Helyesen, mert e csatorna az ország keleti és nyugati részeinek a kereskedelem és közlekedés szempontjából való minél szorosabb egységbe f onódását, ennek keretében az egymástól távoleső országrészek áruforgalmának kevesebb költséggel járó lebonyolítását, végül a tiszántúli részeknek a nemzetközi forgalomba vízi úton való bekapcsolódását mozdítja elő. A fokozott követelmények miatt, továbbá egyes elszakított országrészek örvendetes visszatérése folytán a vasúti közlekedési eszközök túlterheltsége oly nagymértékben megnövekedett, hogy a forgalmat a meglévő vasúthálózat lebonyolítani alig tudja. Különösen fennáll ez a nehézség a tömegárukra (gabona, szén, fa). A hiányokon csak úgy lehet segíteni, ha a tömegáruk szállítását, amely az olcsó tarifa miatt a vasút számára amúgy sem jövedelmező, onnan eltereljük és az olcsóbb víziútra irányítjuk. A csatornának, mint új víziútnak a jelentőségét nagymértékben emeli az, hogy általa körülbelül 6—700 kilométeres távolság takarítható meg, ami nemcsak a Tiszavidék gabonájára és Kárpátalja erdőgazdasági termékeire, de az ország nyugati részében, a Balaton környékén lévő építőanyagok (kő, kavics) ós egyéb termékek szállítására is kihat. Felbecsülhetetlen a csatorna jelentősége, ha figyelembe vesszük a nagyarányú aémet víziút-terveket (a Duna-Majna-Rajna hajózó út kiépítése, a Duna-Elba 17*
