Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-870. Törvényjavaslat a gyógyszerészi rendtartásról

4 870. szám. MelléMet a 870. számú irományhoz. Indokolás »a gyógyszerészi rendtartásról" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. A magyar törvényhozás az egyes foglalkozási ágak törvényes érdekképviseleti szerveinek megteremtését és azok korszerű átépítését mind szélesebb körben valósítja meg. Az egyes hivatáscsoportok törekvéseinek eredményeképpen s kormányzati politikánk célkitűzéseinek megfelelően így került sor a legutóbbi évszázad folyamán a gazdasági jellegű foglalkozások körében a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a mezőgazdasági kamarák, a szellemi foglalkozások körében pedig az ügyvédi-, a közjegyzői-, a mérnöki-, az orvosi-, majd a sajtó- és a művészeti kamarák felállítására, valamint szükség szerinti korszerű átszervezésére. A magyar gyógyszerésztársadalomnak a gyógyszerészi rendtartás megalkoj tására irányuló törekvése közel egy évszázados múltra tekinthet vissza. A Pest-Budai Gyógyszerész Testület már 1848-ban felterjesztést intézett Klauzál Gábor akkori földmívelés-, ipar- és kereskedési miniszterhez, amelyben kérte, hogy »a már létező budapesti gyógyszerészi testület, amely létesülése óta több célirányos eredményt okozott, s ez által bebizonyult, hogy ez az ország és közönségre nézve szükséges intézet, országos testületté alakíttassék. Ezen testület Célja és kötelessége a gyógyszerészetet az "egész honban magasabb és tudományosabb fokra emelni és ennek egyenlő gyakorlatát eszközölni, a gyógyszerészetet illető törvények kihirdetését szorgalmazni, az egész osztály művelődésére szükséges megkívántató eszmecserét könnyíteni, a leendő gyógyszerészek kiképzése felett ellenőrködni és ezt egyenlően eszközölni«. A miniszter azonban 1848. évi június hó 25-én kelt leiratában arról értesítette a Testületet, hogy a szóbanlévő kérelme nem volt teljesíthető. A Magyarországi Gyógyszerész Egylet 1875 novemberében — a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. t.-c. tárgyalása «órán — az országgyűlés képviselőháza elé terjesztett emlékiratában már kifejezetten gyógyszerészi kamarák felállítását kérte. A terjedelmes emlékirat szerint: »Hazai gyógyszerészeink 1872-ben a m. kir. belügyminiszter jóváhagyásával alakítottak ugyan egy általános testületet, mely azonban a törvények értelmében csakis az ónkénytes belépésen alapulván, csakhamar megérlelte azon meggyőződést, hogy ezen alapon az egylet kitűzött céljainak megfelelni egyáltalán nem képes.« A továbbiakban pedig megállapította az emlékirat, hogy »hazánk gyógyszerészete csakis úgy