Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.
Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről
118 872. szám. lítás időpontjában fennálló állapotnak megfelelően, tehát időközi bejegyzések teljesítése esetében a bejegyzés tartalmát valójában csak kivonatosan feltüntető anyakönyvi okirat megjelölésére használja az »anyakönyvi kivonat« elnevezést. * Erre a gyakorlati szempontból nagyjelentőségű újításra tekintettel szükségesnek tartom, hogy ennek a két anyakönyvi okiratnak fogalmát lényegében a törvény állapítsa meg. Ez történik a 31. §. (2) és (3) bekezdésében. »Értesítés« az anyakönyvi bejegyzéssel egyidejűen vagy esetenkint, illetőleg időszakonkint magáncélra és különféle közcélra a fél kérelmére, illetőleg a hatóság (közhivatal) kívánatára kiállított és rendszerint csupán a bejegyzés főbb adatainak közlésére szolgáló anyakönyvi okirat. »Tanúsítvány« az az anyakönyvi okirat, amelyet az A. T. 62. §-a értelmében a polgári tisztviselő köteles a feleknek nyomban a házasság megkötése után kiadni. Erre az anyakönyvi okiratra ehelyütt csak a felsorolás teljessége miatt történik utalás. A 31. §. utolsó bekezdése az A. M. T. 16. §-ának idevonatkozó rendelkezését azzal a kiegészítéssel veszi át, hogy az anyakönyvi okiratnak a törvényhatóságnál őrzött másodpéldányból való kiállítására nemcsak akkor ad módot, ha az anyakönyv elsőpéldánya veszendőbe ment vagy használhatatlanná vált, hanem akkor is, ha az elsőpéldány bármi okból nem áll rendelkezésre. Különösen szükség van erre abban az esetben, ha, az elsőpéldányt a trianoni szerződéssel más államhoz átcsatolt területen őrzik. Ehhez azonban a javaslat a belügyminiszter felhatalmazását kívánja meg, mert csak ő állapíthatja meg, hogy az okiratnak a másodpéldányból kiállítása valóban indokolt-e és ez az anyakönyv közhitelessége szempontjából nem mutatkozik-e aggályosnak. Az anyakönyvi okiratok kiállításának tüzetes szabályozása az Anyakönyvi Utasítás keretébe tartozik. A 32. §-hoz. Az A. M. T. 22. §-a szerint az anyakönyvi kivonatok kiállításáért járó díjak a községeket (városokat) illetik. Ezt a rendelkezést a 9.240/1941. M. E. számú rendelet és a 6.230/1943. M. E. számú rendelet akként módosította, hogy az ezen a címen befolyt jövedelem felerészét olyan községi, illetőleg városi tisztviselők segélyezésére kell fordítani, akiknek gyermekei iskolai tanulmányaikat szülőjük alkalmaztatás! helyén megfelelő tanintézet vagy más továbbképzési lehetőség hiányában nem folytathatják. A jelen §. («) bekezdése ezt a rendelkezést iktatja törvénybe. Egyébként a §. rendelkezései lényegében megfelelnek a mai jogállapofcnak. A 33. §-hoz. Az ebben a §-ban foglalt rendelkezések indokolása tekintetében utalok az indokolás általános részében, valamint a 14. §-szal kapcsolatban előadottakra. A 34—40. §-hoz. Az A. T.-nek büntető rendelkezéseket tartalmazó 80—86. §-ai és a helyükbe lépő szabályok közt lényeges eltérés az, hogy az új szabályozás szerint a bíróság abban az ítéletében, amely a bejelentési kötelességét megszegő személyt kihágás miatt pénzbüntetésre ítéli, e kötelességének utólagos teljesítésére határidőt szab, és ha a bejelentésre kötelezett személy a bíróság e rendelkezésének nem tesz eleget, újabb kihágás tényálladéka valósul meg, amelynek elkövetése miatt most már elzárással büntetendő. Viszont a törvényjavaslat nem veszi át az A. T. 81. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint az anyakönyvi közvetlen felügyelőhatóság a törvény szerint bejelentésre kötelezett személyt ismételten is kiróható pénzbírsággal szoríthatja kötelességének teljesítésére. A javaslat pénzbírság alkalmazásának jogát csak a bejelentésre a törvény szerint nem kötelezett olyan személlyel szemben tartja fenn, aki az anyakönyvi bejegyzés valamely adatának megállapításához szükséges felvilágosítás megadása céljából az anyakönyvvezető idézésére nem jelenik meg, vagy a felvilágosítást megtagadja.
