Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

872. szám. 119 Az ismertetett újítást azzal indokolom, hogy az anyakönyv közhitelű teljességének érdekében mellőzhetetlenül szükséges annak biztosítása, hogy az országban előforduló valamennyi születés és halál a legrövidebb idő alatt anyakönyveztessék s ezért célravezető büntető rendelkezések megállapításával kell biztosítani a bejelentés kikényszerítését. A mai szabályozás ereszben nem kielégítő, mert eszerint kihágás miatt csak egyszeri elítélésnek van helye. A pénzbírság ugyan a mai szabályozás szerint ismételten is kiróható, de ennek gyakorlati értéke nincs, mert a bejelentést megtenni vonakodó személyek rendszerint a társadalomnak legszegényebb rétegéből kerülnek ki, rajtuk tehát a pénzbírságot behajtani nem lehet s minthogy a pénzbírság szabadságvesztésbüntetésre nem változtatható át, sok esetben a bejelentés nem kényszeríthető ki. Üjítás az is, hogy az A. T. szerint valamennyi kihágás elbírálása a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik, ezzel szemben a javaslat 38. §-a a bejelentési kötelességre vonatkozó rendelkezés megszegésével elkövetett kihágás tárgyában a bíráskodást a közigazgatási hatóság mint rendőri büntetőbíróság hatáskörébe utalja, mert ebben az esetben pusztán rendészeti célt szolgáló szabály megszegéséről van szó. Azt, hogy a 36. és a 37. §-ban meghatározott kihágás miatt az eljárás a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik, az 1897 : XXXIV. t.-c. 18. §-ának IV. pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel külön kimondani nem kell. A 40. §. (2) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezés az 1929 : XXX. t.-c. 60. §-a (1} bekezdésének 1. pontjában foglalt rendelkezéssel áll összhangban. A 40. §. (4) bekezdésével kapcsolatban megjegyzem, hogy a felvilágosítást a bejelentésre nem kötelezett hozzátartozók ezután sem tagadhatják meg, mert az 1911 :

1. t.-c. 300. §-ának 3. pontja szerint a tanúságtétel nem tagadható meg, ha a tanú családtagjának születésére, házasságára, életbenlétére vagy halálára vonatkozó ténykörülmény bizonyítandó. A 41. §-koz. E rendelkezések tekintetében utalok az indokolás általános részében előadottakra. A 42. §-hoz. Fennálló jogszabályaink szerint a közeli halállal fenyegető betegségben szenvedő házasuló házasságkötése esetében az anyakönyvvezető, ha nem a hivatali helyiségében működik közre, kénytelen a házassági anyakönyvet a házasságkötés helyére anyakönyvezés végett magával vinni. Közegészségügyi szempontból, valamint az anyakönyv épségének biztosítása végett a 42. §. ilyen esetben az A. T. 65. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazását rendeli el. Az anyakönyvvezető tehát ilyen esetben a házasságkötést nem közvetlenül a házassági anyakönyvbe fogja bejegyezni, hanem arról jegyzőkönyvet készít és ennek alapján jegyzi be majd utólag a házasságkötést az anyakönyvbe. A 43—44. §-hoz. Ezek a §-ok az általános indokolásban kifejtetteken felül ehelyütt indokolásra nem szorulnak. Az előadottak alapján arra kérem a t. Képviselőházat, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Budapest, 1943. évi december hó 14. napján. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc s. le., m. kir. belügyminiszter.