Képviselőházi irományok, 1939. XI. kötet • 870-893., XIV-XV. sz.

Irományszámok - 1939-872. Törvényjavaslat az állami anyakönyvezés szabályainak módosításáról és kiegészítéséről

872. szám. 103 Mielőtt a törvényjavaslat részletes indokolására áttérnék, rá kell mutatnom azokra az irányelvekre, amelyeket a törvényjavaslat kerete és tartalma valamint általában az anyakönyvi jogszabályalkotás módszere tekintetében szem előtt tartottam. Anyakönyvi törvényeink (az A. T. és az A. M. T.) kerettörvények. Ezek a törvények ugyanis nem szabályozzák kimerítően az anyakönyvi szervezetnek és szolgálatnak, az anyakönyvek berendezésének, az anyakönyvi bejegyzések teljesítésének, az anyakönyvi adatszolgáltatásnak stb. minden részletét, hanem csupán alapvető rendelkezéseket állapítanak meg. Az anyakönyvi jog részletes szabályait a törvények hatálybalépésével egyidejűen hatálybalépett rendeletek állapították meg, főképen az állami anyakönyvek vezetése tárgyában kiadott belügyminiszteri rendelet (Anyakönyvi Utasítás, az alábbiakban: A. U.) s a házasság megkötése, kihirdetése és anyakönyvezése tárgyában kiadott igazságügyminiszteri rendelet (Házassági Utasítás). Ezidőszerint az A. M. T.-vel egyidejűen hatályba lépett 80.000/1906. B. M. számú rendeletbe foglalt Anyakönyvi Utasítás és a 20.000/1906. I. M. számú rendeletbe foglalt Házassági Utasítás van hatályban, azokkal a nagyszámú módosításokkal, amelyeket későbbi jogszabályok állapítottak meg. Ezek az utasítások foglalják magukban az anyakönyvi közigazgatás körébe tartozó különféle közigazgatási eljárások szabályait is, amelyeknek megállapítása részben kifejezett törvényhozási felhatalmazás alapján, részben a részletes utasításokra vonatkozó általános felhatalmazás (A. T. 91. §.) alapján történt. Az anyakönyvezés részletes és a kisebb jelentőségű kérdéseknek szabályozása nem tartozhatík a törvényhozás feladatkörébe. Az anyakönyvi jog szabályait részletes törvényhozási intézkedésekkel megmerevíteni nem is lehet. Ezeket a szabályokat ugyanis az életviszonyoknak, a nemzetközi jog szabályaínak, valamint a személyi és a családi jog szabályainak gyakori változásainál fogva megfelelően módosítani kell s így módot kell adni arra, hogy az anyakönyvi jognak az említett változásoknak megfelelő módosulásai haladék nélkül megtörténhessenek. A módosításokat igénylő szabályozás pedig kellő időben csak rendeleti úton valósulhat meg. Ennek a rendszernek szem előtt tartásával szabtam meg a jelen törvényjavaslat keretét is. Az új törvény is tehát a kifejtett értelemben kerettörvény lenne, vagyis csak a lényegesebb módosításokat és azokat is csupán főbb tételeiben tartalmazza s ezeknek részletes szabályozását a rendeletalkotás jogkörébe utalja. Az előadottakból kitűnik, hogy a törvényjavaslat nem az anyakönyvi jognak teljes, hanem csupán részleges (novelláris) módosítását célozza. Nem tartanám azonban helyesnek, hogy ha az anyakönyvi jognak törvényi szabályait három törvénynek, nevezetesen az A. T.-nek és az A. M. T.-nek hatályban maradó rendelkezéseiből, valamint az alkotandó új anyakönyvi törvénynek egybevetéséből lehetne csak megismerni. Ez megnehezítené a gyors és biztos eligazodást, ami kiváltképen az anyakönyvi jog szabályainak alkalmazásánál nagyfontosságú közérdek. Ezért azt javasolom, hogy az új törvény megalkotásával az A. M. T. egész terjedelmében hatályon kívül helyeztessék (43. §.) s az új törvény foglalja magában az A. T.-nek törvényhozási intézkedéssel módosítandó vagy kiegészítendő rendelkezéseit, továbbá az A. M. T.-nek azokat a rendelkezéseit, amelyeket az új törvénybe — változatlanul vagy a javaslatba hozott módosításokkal, illetőleg kiegészítésekkel — át kell venni és végül mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a javasolt és törvényhozási intézkedést igénylő újítások megvalósítását célozzák. Ilyképen az új törvény .megalkotása után is — úgy, mint ezidőszerint is — két anyakönyvi törvényünk lenne, t. í. az A. T. és az új törvény (Anyakönyvi Novella). Az A. M. T.-nek egész terjedelmében való hatályon kívül helyezését az említett szemponton felül indokolja az is, hogy több rendelkezése az 1924—1927.