Képviselőházi irományok, 1939. X. kötet • 778-869., XIII. sz.

Irományszámok - 1939-858. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett, felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével gyanúsított Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

538 858. szám. tengeri, a soványsertés és a hízottsertés árainak anarchikus összevisszasága, az önkényes beavatkozás az egyik oldalon s a sxabad áralakulás megengedése a másikon, a helytelen időben történt és alacsony szintre szorított ármaximálás oktalan sertésmészárlásokhoz vezetett s a következményekre hiába figyelmeztették idejében a szakkörök a tudatlan magántanár urat. A mezőgazdaság elveszíthetett milliókat, termelési tekintélyünk a külföldön súlyos csorbát szenvedhetett : nem volt fontos semmi, csak a karrier, a politikai összeköttetés vadászata és a hatalmi úrizálás. Az árkormánybiztos az egészséges árak megállapításában legalább tíz év átlagából kellett volna kiinduljon, a helyett Kacsóh Bálint beteg arányt, gazdasági őrültséget stabilizált a kukoricaár és a sertésár között s tönkretette a termelést, miközben az egész kormány kegyesen ajánlotta az országnak a többtermelést,« »Kacsóh Bálint konokul' kitartott sertésgyilkos árpolitikája mellett.« »A nagyipar nem részesült ilyen hanyag, visszautasító bánásmódban, mint a szerencsétlen mezőgazdaság, amelyet árvíz, a rossz termés és Kacsóh Bálint együttesen lökdöstek a termelési katasztrófába. Isten csodája, hogy ezt a három elemi csapást nagynehezen és súlyos veszteségekkel kiheverte a magyar mezőgazdaság.« »Kacsóh Bálint felületessége lezülleszti a termelést.« »Hiábavaló volt minden figyelmeztetés, panasz s küldöttségjárás, Kacsóh Bálint erősebbnek bizonyult, mint az egész magyar mezőgazdaság s ezért szükséges még Kacsóh Bálint baráti körét is kitessékelni sürgősen a magyar közgazdasági életből! Kacsóh Bálint árpolitikája a Lakyféle korrektívumok dacára is tovább él, ahogy ezt az Országos Mezőgazdasági Kamara e havi jelentése igen jellemzően bizonyítja. Csak a helyhiány miatt nem foglalkozom részletesen a szarvasmarha, a juhtenyésztés és a tejellátás kérdéseivel, amelyekben a részletek természetesen mások, de a szellem, az árpolitikai tudatlanság és zagyvaság ugyanaz. Megkérem azonban Nagyméltóságodat arra, hogy a borárak magas maximálásának kérdésében rendelje el a külön vizsgálatot arra vonatkozólag, hogy az óriási, egyik napról a másikra beállott haszon milyen mértékben oszlott meg az őstermelők és a spekulánsok között? Megjegyezni kívánom, hogy a szövetkezetek sem arra valók, hogy Kacsóh Bálint egyetlen aláírásával százezreket vagy milliókat szerezzenek ! A bor nem közszükségleti cikk. Mi az oka annak, hogy a borárak abnormálisan magas szinten történt rendezése előtt a készleteket nem vették számba? A szőlősgazdák minden segítséget megérdemelnek, de a zsidó borkereskedők és a hazug módon árjásított vállalatok meggazdagítására miért volt szükség? S ha kérdéseimre az volna a válasz, hogy nem panama húzódik meg az intézkedések mögött, akkor azt kérdem, miért volt szükséges az egetverő tudatlanságot, a miniszteri titkárságtól az államtitkári rangig üstökösködő karrierjel jutalmazni? Minden nagy hivatal ereje, vagy gyengesége a vezetésben rejlik s ki állíthatja, azt, Kegyelmes Uram, hogy azr Árkormánybiztosság vezetése rendben volt, amikor a legújabb hírek szerint vizsgálati fogságba helyezték dr. Boné Endrét, az árkormánybiztosság jogügyi osztályának vezetőjét, akire Kacsóh Bálint a magánügyeinek intézését bízta s letartóztatták Berényi Györgyöt, dr. Fodor Sándort és Szekulesz Bélát megvesztegetés vádja miatt. A szellem volt rossz, a vezetés volt romlott, tehetségtelen, hanyag és gőgös, felmérhetetlen kárára az országnak. Tudtam olyan dolgokról is, amelyeknek bizonyítása nem állott módomban, de idejében jelentettem illetékes helyen, hogy a botrány nem áll meg feltárt vádjaimnál . . . Ezekután visszatérek néhány kérdés miatt a Szabó-ügyre. Szabó László árkormánybiztossági főrevizor, akit én még névről sem ismertem, 1940 december 25-én, tehát a lefogatása előtt, ajánlott levélben egy feljegyzést küldött hozzám, amelyet az alábbiakban, teljes terjedelmében ismertetek Nagyméltóságoddal: »Dr. Kacsóh Bálint államtitkár, az árellenőrzés országos kormánybiztosa az 1939. év folyamán elrendelte, hogy én, aki az Árkormánybiztosság építési szakosztálya-