Képviselőházi irományok, 1939. X. kötet • 778-869., XIII. sz.
Irományszámok - 1939-858. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett, felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével gyanúsított Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
858. szám. 539 nak vezető főrevizora vagyok, a Budapest XII. Szarvas Gábor-út 44. sz. alatti családi lakóházán különféle kisebb tatarozási munkálatokat végezzek az ő megbízásából. Bár felhívtam Kacsóh figyelmét arra, hogy én köztisztviselő létemre nem lehetek vállalkozó, ragaszkodott ahhoz, hogy a munkálatok rajtam keresztül s az én ellenőrzésem mellett kerüljenek kivitelre s én ezeket az építtető megbízásából mint megrendelő, ismerős iparosai útján bonyolítottam le, akiknek számláit Kacsóh kérésére az utólagos elszámolásig rendeztem. így Kacsóh voltaképpen egy hivatali beosztottjának adósává vált, miután az általam már kifizetett iparos- és anyagszámlákat nekem csak részletekben fizetgette vissza s annak utolsó 1.315.75 P-s részletét folyó évi november hó folyamán fizette ki. 1940 tavaszán ismét elrendelte, hogy a szokott módon kapcsolódjak bele fenti házának tatarozási és átalakítási munkálataiba s azoknak lelkiismeretes ellátását »legfőbb hivatali kötelességemmé« tette. Ezen különféle nagy munkálatok és beszerzések összesen 51.918.10 P-be kerültek, amelyből Kacsóh a munkálatok folyamán részletekben, készpénzben fizetett .. 13.200.— P-t, az elszámolás megtörténtekor megmaradt s átvett anyagokért jóváírtunk 1.414.12 « 14.614.12 P-t, míg a fennmaradó 37.303.98 P-ből Kacsóh felkéréséré, a munkatempó zavartalan biztosítása érdekében 21.484.99 P-t Kacsóh helyett saját személyi hitelem igénybevételével kifizettem, a hátralékos 15.818.99 P. pedig az iparosok és szállítók 1940. november 1-én még fennálló számlakövetelése volt, amelyeknek továbbiakban is általam történő kifizetését Kacsóh 1940 október 21-én nekem megtiltotta s kijelentette, hogy azokat a vállalkozókkal közvetlenül akarja rendezni. Bár a teljes és részletes elszámolást az összes eredeti számlák és nyugták melléklésével én folyó évi november 5-én a dr. Kacsóh megbízásából eljáró dr. Boné Endre árkormánybiztossági főrevizornak átadtam, Kacsóh a helyette kifizetett számlaösszegekből előállott 21.484.99 p összegű követelésemet többszöri kérésemre sem rendezte, sőt ügyvédem felszólítására sem reflektált s a mai napig fenntartotta a hivatali alárendeltjével szemben fennállott adós helyzetét. A számláknak utólagos elszámolásig való átmeneti rendezését Kacsóh kérésére azért vállaltam, mert a jövőm biztosítását,illetőleg olyan fényes ígéreteket tett, amit családos ember létemre nem hagyhattam figyelmen kívül s mindenképpen érdemesnek látszott rendelkezésére állanom. Az elszámolás átadása óta egyébként Kacsóhval egyáltalán nem beszéltem, miután ő az elszámolás lebonyolítását a hivatal két alkalmazottjára, névszerint dr. Varga Sándor Özséb személyi titkárára és dr. Boné Endrére, az Arkormánybiztosság jogügyi osztályát vezető főrevizorra bízta. Kacsóh ez idő óta helyzetemet a hivatalban tarthatatlanná tette, működésemben meggátolni igyekezett, a szakosztály vezetői értekezletekre nem hívott meg, fontos tárgyalásokból kifelejtett, szakosztályomat, megkérdezésem nélkül szétosztotta, sőt állásomból folyó évi december hó 20-án felfüggesztett. Ezzel az üggyel látszik összefüggőnek az is, hogy december 21-én a valutaügyészség négy detektívje házkutatást tartott nálam, valamint négy olyan vállalkozónál, aki Kacsóh házán dolgozott, névszerint: Chabada Frigyes építőmesternél, Tollár Lajos bádogos- és szerelési vállalkozónál, Szentesi János szobafestő- és mázolómesternél és Vrabej György asztalosmesternél. (Ezek közül Kacsóh csak Tollár Lajosnak fizette ki teljesen a számláját, a többinek kivétel nélkül tartozik.) A végzés szerint a házkutatás indoka árdrágítási üggyel kapcsolatos iratok s levelezés rejtegetése. Annál érthetetlenebb ez, mert hisz én nem vagyok vállalkozó, mint köztisztviselő semmiféle olyan üzleti üggyel nem foglalkozhatom, ahol árdrágítás létrejöhet s mint 68*
